Ujgen Renegade

Navracsics írását nyilván irónikus szövegnek szánta. Csakhogy nem az, mint azt egy Navracsics Tibornál sokkal értőbb figura is megírta (48).

Bármennyire fáj Navracsicsnak, de Horn-kormány indította el azt a folyamatot, amit nevezzünk az egyszerűség kedvéért első generációs reformnak, és aminek kulcsfigurája Bokros Lajos volt, és aminek eredményeként pár év múlva elhagytuk K-Európát, mint ahogy a szlovákok most minket. Alatta még a félnótás Medgyessy Péter is összehozott egy nyugdíjreformot. Azóta se történt túl sok érdemleges, bár egy korona is leúszott a Dunán.

Persze a dolgokat helyén kell értékelni; ma már kevésbé korrupt az ország, mint anno volt, ez a demokráciák fejlődésének természetes trendje. Ellentétben azzal, hogy ma már boldog békeidőként tekintünk vissza annak a kornak a nyugodt közbeszédére. Szakértőzni meg még mindig ízlésesebb trükk, mint nemzetieskedni, mert nem szakértőkkel szemben még a hülyébbek sem tesznek olyan lépéseket, mint a nemzetellenesekkel.

A gond az - hogy Karácsony Gergely tollaival ékeskedjem -, hogy közben eljött az ideje az átmenet második generációs reformjainak, és ebben Magyarország sehol nincs.

Pénzügyminiszteri tájékozató - kommentárral

A pénzügyminiszter sajtótájékoztatóján elmondta: a második negyedévi előrejelzés szerint bár az infláció éves átlaga (6,5%) magasabb lesz a tervezettnél (5,9%) de folytatódik a lassulása.  – Ahhoz képest, h az USA-ban 5% éves inflációt mértek egész jó a szitu.

Veres János hozzátette: a gazdasági növekedés gyorsul, a reálbérek kismértékben (0,7 százalékkal) emelkednek, és tovább javul az egyensúlyi helyzet. Az átlagkeresetek bruttó értéke 8,1 százalékkal, nettó értéke 7,2 százalékkal nő a várakozás szerint. – A nettó bérek kisebb mértékű emelkedése adó ill. járulékemelésre utal. Utóbbiról hallottam, de nem vagyok benne biztos. A gazdasági növekedés szerény gyorsulásánál pedig jóval beszédesebb az az adat, hogy üteme még mindig fele a szomszédokénak.

A pénzügyi tárca 0,2 százalékponttal csökkentette GDP arányosan az államháztartás idei hiányának prognózisát, amely jelenleg 3,8 százalék. Veres János szólt arról is, hogy júliusra 150 milliárd forintos többletet várnak, és azzal számolnak, hogy a hiány szeptemberre eléri a GDP 2,8 százalékát. – A hírek ennél sokkal komolyabb költségvetési mozgástérről szólnak, de félő hogy trükközéssel, és osztogatással tartják a hiánycélt, noha megágyazhatnának egy nagyobb adócsökkentésnek is. A szocik nem az adócsökkentés útját kedvelik, ők szeretnek osztogatni kézből etetni a népet úgy, hogy piedesztára állítják az osztó (Gyurcsány bácsi), és elhallgatják a fosztó kezet. Erre van kondicionálva kamujobbos, és sztenderdbalos de végső soron szocialista népünk (csak ott az osztó kezet Orbán vitéz alakítja).

Az export 11,5, az import 10 százalékkal gyarapodhat idén a PM várakozása szerint. – Önmagában ez nem sok, bár nincsen ikerdeficit. Azonban az alacsonyabb import növekedés akár az import igényes fejlett technológiájú beruházások elmaradását is takarhatja.

Kismókusok, házi feladatként nézzétek meg a Szlovák export-dinamikát!

Na, gondoltam először, hogy ez itt a Fidesz-féle dogmatizmus csúcsa. Aki nem menetel a Vezér szavára, az pusztuljon. Ennyit a belső demokráciáról, és az ország "méltán" legnépszerűbb  pártjáról.

Aztán egy kicsit utánaolvasva némiképp más értelmezést nyertek a dolgok.

Egyrészt a dogmatikus magyarázat - az egészségügy nem üzlet - látszatra marad, de mintha lenne az ügynek egy másik aspektusa is. Nem tudom a sajtóban tálalt információk alapján eldönteni, de erősesen problematikusnak tűnik, hogy az egyik megyei településvezető egy másik helyi pártvezető cégével köt privatizációs szerződést. Ez már nagyon visszaélés-gyanús helyzet, ahol könnyen lehet olyan feltételeket teremteni, hogy a magánosító kockázat nélkül, mindenképpen jól járjon az ügylettel.

Az időben később született szocialista és magát Fidesznek nevező párt remek javaslattal állt elő. Csökkentsük az ÁFÁ-t, nehogy begyűrűzzenek az olajárak! Kádár János után ismét. Azonban szomorú tény, hogy a hazai politikusok a határon az értelmes politizálást sokkal nagyobb sikerrel állítják meg, mint a különböző ársokkokat. Ha javasolhatnám, akkor inkább az ostobaságokkal való öblögetések számát kéne csökkenteni, saját hatókörben elsőként.

Szerencsére Veres János tanult egy s mást a gyalázatos 2006 óta, és ezúttal nem enged a csábításnak. Helyesen.

Az ÁFA a legjobb tulajdonságú adók egyike. Inkább emelni kéne, ha már valamit muszáj, mert elég nehéz kibújni alóla, ergó nemcsak a becsületesen jövedelmet bevallók fizetik, hanem mindenki. Amúgy meg lehet bicajozni, tömegközelekedni, energiahatákonyságot növelni.

Az Áfa témáról még pár szót itt. (Na majd később behalt az oldal.)

Monokról, de leginkább a brutális inaktivitásról beszélni kell. Szeintem nagyon érdekes vita indult meg pár hete, és jó ez az alulról, eddig okosan építkező politikai kezdeményezés is. Papp László Tamás írása általában tetszett. (PLT stílusában van valami, ami néhanapján idegesít, de ezt most nagyon mellékszál.)

A családi pótlék szerintem is simán lehet "az állam hozzájárulása a gyerek rendeltetésszerű, normakövető felneveléséhez". És azzal is tökéletesen egyetértek, hogy  "ha valakiben nincs meg a kilábalási akarat minimuma, azt a legbőkezűbb állam se tudja pozitív irányba lökni. A fejlett kapitalizmus természetes egyenlőtlenségen alapul, de egyben opciót is kínál a státusváltásra."

Tokfalvi magasságában kapcsolódnék be a vitába:

Én leginkább azt tartom politikai kockázatnak, hogy hiába van egyetértés, a másik kinyírásának érdeke nálunk gyakran felülírja a közös szakpolitikai érdekeket is. Meg kéne találni a megoldást, mert nyilván létezik. Mert létezik gyorsabb növekedés és mögötte más, de működő társadalmi berendezkedés. Ez utóbbi feltétlenül látszik számomra is.

Magyarosrszágon nagyon elszálltak a szociális kiadások. Ez egy olyan gazdaságot eredményez, ahol biztonság és viszonylagos jólét van. Ennek egyik bizonyítéka, hogy nem tőlünk menekült nyugtra dolgozni a lakosság 5-10%-a, mint ahogy azt lengyel és román kollégáknál bizony megtörtént.

A segélyezést rendbe rakása már rövid távon munkakínálat bővülést jelent, ami a gazdasági növekedés egyik alapvető feltétele. Persze a kínálat önmagában nem elég, kell kereslet is. Egyrészt ha drága a munka akkor nyilván nem veszi fel őket senki. Tehát kéne csökkenteni a bérterheket, hogy a megnövekedett munkakínálathoz legyen kereslet.

Másrészt nincs kereslet munkavégzésre közel képtelen emberek iránt. Nekik például pedagógiai okokból sem árt egy kis közmunka, és talán a munkaerőpiac is értékelné, ha bizonyos emberekről tudná, hogy a közmunkarendszer alapján mire képes. Persze ekkor kiderülne, h egy rakás alapvető koncentrációra képtelen idióta és elképesztő mennyiségű - 800 ezer - alkoholista van az országban.

Két hét aktív munkaügyi tárgyalás után visszatérek. Nem leszek banki makroelemző, lemondtam az utolsó utáni pillanatban. Inkább még fél, vagy akár több évet maradok főállású köztisztviselő, másodállásban politikus. Előbb persze a politikát fogom feladni vélhetően. Erre fél évnél többet csak akkor szánok, ha eddigi munkám beérik és beindul valami meggyőző.

Ha elvállalnám a banki melót, ahova amúgy SZDSZ-es szakmai kontaktom miatt kaptam ajánlatot, akkor be kéne fejeznem a politizálást legalább fél évre, mert a váltás, beletanulás kényszere minden időmet lekötné. Márpedig addig még az SZDSZ tönkre is mehet. Azaz nem is az SZDSZ a lényeg, hanem a magyar liberalizmus, mintsem torz gyermeke.

Persze nem ez volt a döntő érv számomra. A jelenlegi SZDSZ azért messze nem olyan fontos. Ellenben a minisztériumi állás. A minisztérium vezetés támogató főosztályán erőlködni egy jó hangulatú, ambiciózus csapatban az államigazgatási menedzsment megújításán nagyon érdekes, és közepesen strapás meló. Most megnézhetek közelről, egy  minisztercserét. Eddig úgy tűnik, a legszimpibb szoci is némi visszalépést jelent az eddigiekhez képest. (Mondjuk ez akár arra is ok, hogy lelépjek, hiszen a kultúra-váltás minimum lelassul.)

Hosszas programírogatás után ma olvasással töltöttem az időt. Az ex-CEMI-s, és most éppen Oriens néven futó csoportosulás jött a képbe.

A fotókat nézve ismerős arcok tűntek fel. Orbán Krisztiánnal és Barabás Gyulával az SG nevezetű, Közgázos műintézmény nyári táborában találkoztam még '96-ban, amikor a felvételire készülődtem. Orbán már akkor is megmondóemberként csillogott, akkor is jó volt, s úgy látszik azóta szintet lépett. Nekem tetszik.

Az Oriens anyagaival szinte teljesen egyet tudok érteni. És nagyon tanulságos meghallgatni azokat a figurákat akiket megszólaltatnak. Különösen Hamecz István és Csaba László a nagy kedvenceim, no és persze Jaksity úr, a börzéről. Videókban minden benne van, amit hazánk gazdaságáról és a jelen fő problémáiról illik tudni.

Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy Baksa Roland, az Index munkatársa is nagyon jó megelőző állapot-felmérő sorozatot készített. Vagyis az okok a közgazdász közösség előtt ismertek. Kérdés, hogy ki mer rálépni a kivezető rögös útra. Bármelyik oldal legyen is az, én támogatni fogom.

Nyomulnak a Nagy ...hmmm... Öregek. Ha ez egy baráti beszélgetés lenne, akkor persze nem spórolnék a dehonesztáló jelzőkkel, de így igyekszem moderálni magam.

Ma elsőként Pető Iván levelét hozta le a Hírszerző. A Pető-levélből világosan látszik, hogyan is állnak a Nagy Izék a fiatalokhoz, az új kezdeményezésekhez. Kioktató hang, arrogancia, vagyis azt kapjuk tőlük, amit az egész ország: valami olyasmit, amire semmi szükségünk. Ennél még egy jóindulatú, liberális gittegylet is nagyobb választói igényt elégít ki, mert az legalább nem tojik be hatalmas önelégültségében a hálószobánk közepére.

Még szerencse, hogy Pető Iván mögött van teljesítmény: egy 20%-os párt 5%-os párttá tétele,  több reprezentatív SZDSZ alapító kiszorítása, a libeális párt civilizátor párttá változtatása, koalíciókötés a szocialistákkal, Tocsik-ügy. Aszisztálás a szocialisták országot parkoló pályára tévő kiköltekezéshez, gyatra kommunikáció, ami abban ugyan sikeres volt, hogy Pető & friends maradt az élen,  és még lehetne folytatni, kibontani a listát. Gratulálok Iván, neked aztán van mire verned magad! Hozzád és saját elméjük ragyogásától elhomályosult tekintetű barátaidhoz képest, akik az általad megkezdett úton, a te támogatásoddal azóta 2%-ra süllyesztették a pártot, nos hozzátok képest Orbán Viktor egy pártszervezői és kommunikációs csodagyerek. 

Az már érdekesebb kérdés, hogy mit is akar ezzel a Hírszerző. Megjeleníteni a komoly belső feszültségeket, vagy csak az egyszerű leégetés a cél? Persze azt látni kell, hogy ha az alapsztori nem lenne égő, akkor a Hírszerző is nehezen tudná és nyilván nem is akarná ekként tálalni. A belső feszültésgeket meg kár tagadni, elkeseredett küzdelem folyik a pénzzel, erőforrásokkal és nem utolsó sorban médiamegjelenésekkel támogatott despotikus öregek és a fiatalok, újítani, változtatni akarók között. Most annyi történt  hogy a változtatni akarók egyik kitörni készülő, talán gyengécske csapatát gyorsan legázolta az egyik öreg szörnyeteg. De többen vagyunk, hitelesebbek vagyunk, ha egyet levertek, csak fokozza a dühünk és az erősebb csapatok csak ezután lépnek a színtérre.  

Valahol ott hagytam abba, hogy Kuncze Gábort visszasírják az SZDSZ öreg potentátjai. Az akció mögött nem látok mást, mint puszta hatalomféltést. Magyarék azért gyűlölik Fodort, mert ő minden tökéletlenségével az igazi, náluknál sokkal szimpatikusabb liberális: egy toleráns, békés figura, akire nem vetül a korrupció árnyéka.  Ezzel szembenék Magyarék az erőszakos népboldogítók mintapéldányai, elég hosszú kétes biznisz rekorddal.

Szerencsére Kuncze come back! után bezsebelték a Civilizátorék a jól megérdemelt pofont a Gavra Gábortól. Némi késéssel és jóval finomabb hangon felzárkózott a Fodor-szárny is. Pár nap a Hírszerző nyugtázta részben saját publicistájának köszönhető eredményeket is.