Ujgen Renegade

Indul az Orbán-kormány első 100 napjának értékelése. Elsőként maga Őviktorsága értékelt, amit még nem láttam egyben, csak részleteket. (Úgyhogy most rápattanok a Hírtv-re hátha leadják. Jó pontot adnék érte a Hírtv-nek. Meg ha nem lenne Forma-1, amire 15 év után megint nézni kezdtem.)

Gyurcsány Fletó is készülődik, közben nagy a csinnadratta. Nem tudom, h ez színjáték-e, de ettől függetlenül az eddigi demokratikus teljesítmény az tényleg elég gáz. Az önkormányzati választási rendszer átalakítása nem jó irányba, a kevéspártos politikai rendszer irányába mutat. Mivel nagyon kedvelem a politikai pluralizmust, nálam ez döntő érv. A szocialista elit nagy részének kivégzése nem hoz igazán lázba, hiába próbálják horrorisztikus politikai tisztogatásként tálalni balról. 

A gazdaságban az első száz nap bedőlő (túlzottan gyenge) forintot hozta. Viccesen azt mondhatnánk, meggyalázták a nemzeti valutát!! Persze a folyamat kétélű, a gyenge forinttól jó az export, de a devizahitelesekkel és a csökkenő fogyasztáson keresztül a belgazdasági növekedést és kisebb mértékben az importot - ez utóbbi hasznos - is visszafogja. A kamatok emelkedése konkrét költségekkel jár az államadóság frontján. (5000 millárd éves lejárat - 21000 összesből - fél százalékos állampapír piaci hozamnövekedés önmagában 25 milliárd plusz kamatkiadást jelent, igaz több évre elosztva.) A svájci frankon azonban a lakosság és a vállalatok ennél sokkal többet buknak. A CHF: 184 > 219 (Euro: 264 > 284) erősödése csak részben a kormány sara, az euróé jóval inkább. 

A forint gyengülés és a kamatemelkedés mögött a program nélküliség, egész pontosan az Orbán-kormány gazdasági programjának nagyfokú kidolgozatlansága áll. Ugyanakkor látszik, hogy a háttérmunka elkezdődött a szép lassan munkába álló minisztériumokban. Az elnagyolt fidesz program gyorsan összeomlott, a csontvázak összértéke a kormányzati kiadások összegét tekintve elhanyagolhatók (tipp: 100 mrd, ezt meg nem hiszem el),  de a az irányítás szigorú kézben tartásával és a bankadóval (tipp: 200 mrd) megoldhatónak látszik. Hogy mégis lyuk van a költségvetésen az már a nem túl értelmes adócsökkentésnek (ingatlan-, luxusadó) és a rosszol működő  kórházak (egészségügy) kisegítésének köszönhető. 

Jött egy két deficit adat. Kettő kapcsán vannak érdekes magyar konzekvenciák, a harmadik csak kis színes.

Szlovákiában az új kormány, az előző nyakába akarja varrni a hiány elszállását. A várt hiány teljes évre a GDP 7%-a lehet. A dolog nálunk sem ismeretlen, ám Bajnaiékra csak 5%-ot sikerült ráverni. Lám, ez az élnövekedő szlovákokhoz képest jó adat. És abba bele se merünk gondolni, hogy van olyan közgazdász, aki Oszkó Péter érvelését tartja hitelesebbnek, vagy mondjuk az MNB-nek hisz (4,5%), vagy nem fogadja el, hogy a 3,8% feletti pluszt mind az előző kormány hozta létre.
Azonban a szlovákoknak ez a hiány belefér, az 1. negyedévben már ők növekedtek megint a leggyorsabban a régióban, lenyomva Lengyelországot. A csehek is lenyomtak minket, so kevés lesz a gyurcsányozás, ha tényleg akarjuk tartani a lépést. Mindhármuknál látok  a hiány csökkentésével együtt járó intézkedéseket, ami csökkenteni fogja növekedési tempójukat, de vannak növekedési tartalékaik, hogy ez csak kissebb mértékű lassuláshoz vezessen. Nem lesz könnyű felvenni velük a versenyt. 

A másik az ír hiány volt, ami elérheti a 20%-ot ebben az évben. Az eredetileg tervezett   11,5%-os hiányt egy nagyobbacska bank, nevezetesen az Anglo bank konszolidálásának folytatása dobja meg 8%-kal. .
Ennyit meg a nagy felzárkózókról. Most azt látni, hogy csúnyán megdzsalt, de legalábbis átmenetileg komolyan szenved vagy három nagy egykori menetelő a mostani válságban, mára ők adják a PIIGS csoport felét, ahol a másik kettő (IT, PR) csak azt mondhatja el, hogy ők meg már eleve hátul kullogók voltak.   

A görög hiány csökkentésre viszont roppant egyszerű módot talált a Wall Street Journal: csökkenteni kéne a görög fegyvervásárlási kiadásokat. Gazdasági hatása nulla közeli lenne, csak hát ki ijesztgetné akkor törököket?! Gondolom, Tajip szultánnal az élen azonnal megindulnának lerohanni a Balkánt, de az Égei-tengert biztosan einstandolnák. 

Már vagy hat napja nyitva van. Akkor ideje elrakni.  Előtte egy kis belekukkantás. 

Székely himnusz - nem érdekel. Énekelje, aki akarja, csak ne ettől legyen valaki jó magyar vagy sem. Szerintem ez az erdélyi identitás természetes része. No meg a jobboldalé is. Tőlem legyen. Én nem ilyen alapon ítélkezem. Ha fizet adót, vesz jegyet a BKV-n, akkor jó magyar. Ha meg nem, akkor egy kádárista görcs, és lehet elhúzni Dagesztánba.

Megélhetési bűnözés - meg lehet élni a sitten is. Lehetőleg ott is önfenntartóan. Ha ott már megy, kinn is könnyebben menni fog. Ha nem vissza. Negyedjére akár mehet rezervátumba is. Tisztességesbe. Vagy Ózd már eleve az? 

Kettős állampolgárság - legyen. Legfőképpen a határon túliakért, de a határon belüli békéért is. Az időzítést meg jól eltolták, mert nyilván erkölcsi kötelesség belepiszkítani a szlovák választásba, meg a határon túli nadrágba. Több éves adósság. Ennyivel tartoztak a hazának.

Én pedig magyar liberális vagyok, a jobbik fajtából, még ha SZDSZ-es voltam, s még ha vagyok, akkor is. De lehet, hogy utóbbi már nem sokáig.

A talpnyalók a legveszélyesebbek. Ez persze csak szolíd igazodás. 

Megvoltak a választások. Pártom jól meghalt, de legalábbis az utolsó kenetet már több egykori tagja feladta neki. Ha Sándor Klára, meg Pető Iván temeti, az még kevéssé érdekelt volna, hisz ők a szar SZDSZ oszlopai voltak, aminek el kellett buknia. Ha azonban Gulyás József ír méltó fölszámolásról, arról már illik elgondolkodni.

Aztán írt Csillag Pista is, meg Gyurcsányék Fletója. Utóbbitól Török Gábor azonmód el is vette a kedvem, hogy csak tagnap olvastam el (nem ezt kerestem, hanem ...), és akkor is csak az érdekesebb részeket. Talán ezekről még írok, ha az időjárás is úgy akarja és úri kedvem is szottyan.

És írkál a fiatal magyar elektromos értelmiség, nem kevésbé izgalmasakat a baloldal bukásáról és egy új liberális párt lehetőségéről. Az előbbit megérdemlik, az utóbbit meg én érdemelném meg.

Ónody Tamás írása értelmes írás, ugyanakkor a végkövetkeztetéseivel nem értek egyet.

A rendszerváltást folytatni akarják, be akarják fejezni. Ez fideszes duma, csak hát kit érdekel, a lényeg az, hogy van benne igazság. Az MDF-et, a régit, a rendszerváltás környéki ügyetlenkedésért fektették ki. Utána nagy nehezen magára talált, azonban jobboldalon megállni Orbán mellett, de még tőle külön, nehéz volt. Ezért egyszerűbbnek tűnt az irányváltás, csak hát rossz ütemben, későn kezdődött a manőver. Hát ez lett belőle.

Az SZDSZ teljesen elkurvult. Vagy inkább megengedő leszek: eléggé. (Nem írogatok már amikor eszembe jut valami. Amikor megjelent Kuncze Gábor választási állásfoglalása, akkor legszívesebben Kuncze áruló! címmel posztoltam volna. Volna. Persze megérteni meg tudom Kunczét, csak elfogadni nem. Megkopott ítélőképessége.) De még ennél is fontosabb, a felismerés, hogy már tudom, miért nem éreztem jól magam az SZDSZ-ben, mert az én politikai ’éleslátásom’ nem homályosította el a sok Fidesztől kapott pofon. Nem szeretem őket, de ez kevés. Engem a Fidesz minőségénél már jobban ijesztett a szánalmas teljesítmény, amit az MSZP nyújt, és az SZDSZ tart életben parlamenti szavazatokkal.

Nem a rendszerváltást szavazták le, hanem az értékek elvesztését, a hatalomra koncentráló érték nélküliséget. Nem a régi SZDSZ-es értékek elvesztését, mert az már elszállt, hanem a 2002 utániét, aminek az lett volna a feladata, hogy védje az országot az egypárt ballépéseitől, ill. Nem sikerült, lehet menni szintén a fasírtba.

Magyarország ügyei jó bonyolultak. Bármekkorát zakóztunk is 2009-ben nagyobbat estek nálunk a románok, bolgárok, szlovének. Igaz utóbbiaknak volt honnan. Még így is a leggazdagabbak a régión belül.

Velünk meg az a helyzet, hogy el vagyunk adósodva, de mégis pénzt kéne spórolnunk. Pénz kéne az oktatásra, hogy a hülyéket is szakmáig vigyék el, hogy később ne eltartott, ill nagyoncsóró legyen belőlük. A hülyék között felülreprezentáltak cigók, h erről is szóljak.

Kevés a pénz az egészségügyben. Menekülnek, menekülnének az orvosok. Aki kimegy nyugatra, annak egyetemi oktatását adóból fizetjük, de hasznait nyugat élvezné. Nem tehetjük meg, hogy nyugatnak képezzünk orvosokat. So ha kimegy a drágán képzett rezidens, akkor vissza kéne fizetnie a lóvét, mert az új orvos kiképzése pénzbe kerül. Vagy másik lehetőség, hogy a dokiknak is emelni kéne a pénzt. De megint csak: honnan. 

A kevés pénzt gyakran a rendszereken belül kell megspórolni.  Mindenhol össze kell húzni a nadrágszíjat. De senki nem akar spórolni.

Magasak a kamatkiadások az adósságainkon is, hogy mindezt keretbe foglaljuk. Ha lecsökkentjük a deficitet, akkor kisebb lesz a kamatkiadás. De előbb kell pénzt elvenni, és a kamatkiadás csak egy év késéssel érezhető.Szóval vissza az alrendszerekhez, benne az emberekhez.

Senki nem akar spórolni. A BKV-s sofőr többet akar keresni, mint egy tanár. Lebénítja a fővárost, ha arról van szó, h pénzt vesznek el tőle, h a tanároknak több jusson.

A rendszereke belül ha kevés van adódik a lehetőség, hogy valahonnan el kell venni. Jellegzetesen a nem jövedelmet termelő pénzosztásból. Csökkenteni kell városszépészeti pénzosztást, hogy inkább üzemeket,vállalkozásokat támogassanak, mert a vállalkozás pénzt termel, a szép főtér meg nem. Hátrébb lehet tolni a listán.

Állami intézményekben még sokan alibiznek. Nem mindenhol, de néhol még igen. Vagy nem hasznos munkára megy a pénz. 10 000 ember intéz nyugdíj ügyeket. Papíron. Ha gépen menne a harmada elég lenne. Embereket kéne utcára küldeni. Vagy méltányosabb ha csak a felesleges részlegeknél csökkentjük a béreket. Hogy egy idő után hátha elmennek.

(És ami itt jön azt majd lecserélem. Az eredeti egy levelezés része volt...

Sok embertől kell pénzt elvenni. Pl. tőled is. Igaz azért, hogy később neked is legyen nyugdíjad. Öcsémtől is, meg még sokaktól. Nekem is kisebb lakást kellett volna vennem. Anyáméktól is lehet többet, pedig sokat dolgoztak, becsülettel. És ha egy ideig bírjuk, ha olyanok leszünk mint a puritánok, akik kiutaztak az Újvilágba, akkor az eredményeink is elkezdenek hasonlítani. 2-3 év kell hozzá, hogy a ötödünk helyzete javulni kezdjen. 4-5 év, hogy a harmada. 6-7 hogy a több mint a fele. Ez a szomorú, de valós helyzet.

A Jobbiknak annyiban lehet igaza, hogy tisztának kell lennie annak, aki erre a szenvedésre és önmegtartóztatásra kéri a népet.)

A Fidesz olyan ellenzéki pártnak tűnt, mely számára az ország még mélyebbre taszítása sem volt drága, csak az MSZP-SZDSZ, majd az MSZP kormány munkáját akadályozni tudja. (Pedig az elkövetett hibák önmagukban is elegendőek lettek volna, igaz akkor nem lenne kétharmad, és a Jobbik is gyengébb lenne.) A szociális népszavazás kapcsán bármilyen oldali felelős politikus elkezdhetne hazaárulózni, ha nem használták volna már el kellően ezt a szót, ill. ha a hazaárulózás előrébb vinne bármit is. Szóval legyünk inkább megengedők, és maradjunk annyiban, hogy otromba lépés volt, de ha már megörtént, akkor majd ha nehezen is de másképp kigazdálkodjuk. (Pl. némi cinizmussal a vagyonadó segítségével is szerezhetünk bevételeket, hogy pótoljuk a kilőtt 160 milliárdot.)

Na ilyen ellenzékiségre nincs szükség továbbra sem. Így számomra nagyon vonzó lenne, ha a jövendő ellenzéki pártok programjában megjelenne a felelős ellenzékiség programja. A felelős ellenzékiség mondjuk ott kezdődik, hogy nem kívánjuk se a Fidesz, se Orbán Viktor gyors bukását azon az áron, hogy az országnak rosszul menjen. Egy újabb államcsőd, de akár csak a rossz gazdaságpolitika is egész gyorsan megrogyaszthatja a következő kormány uralmát is, ám az efféle gyors bukás nem lehet kívánatos, mert nagyot szívna velük a nép is.

Tehát inkább lehet reménykedni abban, hogy az Orbán kínálta demokrácia minősége nem fog megfelelni az igényes magyar választóknak. Azért erre kevés esélyt látok. Nagyobb az esély rá, de már kevésbé kívánatos, ha csak közepes gazdasági teljesítményt nyújt a Fidesz kormány, vagyis a 12 újonnan csatlakozóból álló, felzárkozó mezőny második fertályban foglalunk helyet 4 év nemzetieskedő kormányzás után. Ezt a verziót is szívesen cserélném, egy felzárkozó top3-as pozícióra, akár Orbán 8 év árán is.

Nem kell a gatyába trottyantani, eljön majd az új idő, amikor összekapják magukat a bal ill. közép pártok. De ezek a pártok semmiképpen ne a másik és az ország leggyalulásán keresztül jussanak a hatalomba. Hanem lassan, kétharmad nélkül, saját erényeikre és erősségeikre építve, olyan fícsörökkel, mint pl. a nemzeti konszenzusra való érdemi törekvés.

Avagy egy kispárti nemannyiraaktivista szemszögéből folytatódik a sorozat.

A kicsi szép. Persze nem, de a nagy bénák átalakítása elég reménytelen történet, nincs rá sok esély. Orbán nélküli Fidesz; Puch László, Kiss Péter, Szekeres nélküli MSZP; még engem is zavarba hozna, ha így megráncigálnák a viszonyítási pontokat a politikai horizonton. De ők olyanok amilyenek. Mi van a saját házunk táján?

Kár volt Fodoréknak (Gulyás, Szent-Iványi) így elmenekülni, mert azért egy Petőékkel harcoló, és különösen a Petőékkel együtt a múlttal is szembenéző SZDSZ-nek simán lett volna keresni valója a porondon. Már ha az ideológiai szintet nézem, és elfeledkezem arról, hogy a háttérben Mesterházy Ernő, vagy ... nem mondok nevet a közelből, mert jártam már pórul. De a történet röviden annyi, hogy azért sem vagyok a kerületi SZDSZ-ben tag, hanem még régi albim körzetében, mert az itteni brigádtól is kiver a víz. No nem mindenkitől, de a hírek alapján az általam kedvelt oldal deffenzívában van. Én meg inkább vagyok egy láthatatlan, semmittevő, de leglább tiszta kezű nyugdíjas-csoportban, minthogy sorozatban elviseljem a nemkedveltek győzelmét.

Ez a történet látszólag nem illik ide, de közben pedig ebben a magyarázat, hogy miért szimpatikus az LMP. Mert lehet, hogy nem tudják még jól marketingelni maguk. Lehet, hogy nem az én irányom, de legalább becsületesek. És ez arra is vonatkozik, hogy nem próbálnak becstelenül nyerni. Azért sem látszanak, mert eddig óvakodtak attól, hogy leokádják az ellenfeleket. Márpedig a szekértáborok a másikon túl azokat is utálják, akik nem akarnak belemenni az ő játékukba.

Az MDF meg... Borzasztó nehéz írni, azon túl hogy elég borzasztó, ami az MDF házatáján történik. Nagyon nyekereg ez a csotrogány is a kiürült baltérfelet célzó irányváltás közben.  Nagy lenne benne a potenciál, halott SZDSZ, gyenge és balra húzó MSZP miatt, de a tagság egy része mintha inkább a hősi halálban lenne érdekelt. Vagy talán az önkormányzati pozikat féltik az SZDSZ romhalmaztól? Végül is lehet benne valami. Pedig a megoldás elvileg egyszerű lenne. Április és a bejutás után nekiesni egymásnak, de produktív módon. Egy hónap alatt letisztázni a verseny feltételeit (Pl. a több tag, vagy több támogatót gyűjtő brigád indul), és akkor még profitálhatna is a szervezet. Persze ez csak elv, de vélhetően a szervezés helyett szívesebben hepciáskodó tagság ennyit tud. És a tapasztalatom azt súgja, hogy egy ilyen beteg szervezet nem gyógyul meg egykönnyen. Közben meg látom a pereputtyon, hogy őket elkpata a Bokros-láz. Én meg látom Lengyel Zoltán pártigazgatót is, és egyből nem vagyok lenyűgözve.Hiába piac és adófizetőpárti a program, de a back-office...

Összegezve a lamentálást, a minikben az a jó, hogy bennük van a változás, a politikai innováció reménye. Egy kis pártot könnyebben elfoglalhat a tiszták kis csoportja, és akkor ...(na jó, bánja fene!!)... lehet más a politika. Ja és majd elfeljtettem, nehogy már az MSZP vagy a Jobbik legyen a váltópárt. 

Megkísérlem pozícionálni ideológiailag a maradék és inkább csak az én fejemben létező SZDSZ-t a többi párthoz képest. Először a nagyokon kezdem. Azt is előre bocsátom, hogy nem hiszek a nagy eszmék (lib-konz-szoc) kizárólagosságában sem, így ideologizálásom elég pragmatikus érveken fog alapulni.

Az MDF-SZDSZ vonzereje leginkább abban keresendő, hogy se nem MSZP, se nem Fidesz. A Jobbikot meg nem igazán tartom alternatívának. (Noha találkoztam már nem szélsőséges, szilárd prátpreferenciával nem rendelkező illetővel, aki Vona G-ékre adná a voksát, azzal az alapállással, hogy történjen már valami.)  

Az MSZP tönkrevágta az országot, ezért nem kell és lehet szeretni. A régi SZDSZ nagy bűne, hogy sose mert ellépni mellőle, noha éppen az legitimálta volna részvételét a koalícióban, hogy nem hagyja tönkrevágni az országot a kamenisták által. Még akkor sem, ha jön a Zorbán. Mert ha a Zorbán tönkreteszi az országot, az komoly baj a hazáncskákra nézvést, de még mindig jobb, ha mi aszisztálunk a haza megfektetéséhez. Másrészt attól sem kell félni annyira, hogy Orbán tönkrevágja a demokráciát. Mert csak a minőségét rontja el. Igaz elég komolyan. Viszont a pocsék életkörmülmények, amit a gazdaság lefulladása, az államcsődközeli helyezet okoz, éppúgy tönkrevágja a demokráciát.

A Fideszt meg nem pusztán azért könnyű nem szeretni, mert megszoktuk. Ugye elhangzik mindig a 'nem elég demokrata' érv. Ez nekem kissé homályos. Bezárja a Parlamentet, riogatnak. Nohiszen, eddig se sok érdekes történt arra felé. Bár kétségtelen, hogy én arra szavaznék, aki javítana rajta, mintsem félredobná, és helyette nagy hitgyülis szeánszkon  értékeli az évet a hívők között. Ami Német Sándorral összevetve talán nekik bejön, de nekem kevés. Lehet, hogy másnak elég az az egy-két lózung, de gondolom sokan többet akarnak tudni saját országuk tervezett sorsáról. Az ilyeneknek kell a program.

A Fidesz eléggé aljas versengési taktikája pedig sokat rontott az ország sorsán. Elég visszatetsző, amikor a tönkrement egészségügyet kárhoztatja az, aki szociális népszavazás keretében 100 milliárdot vett el a forrásokból. Ja fizessék ki ezt is az a 20%-nyi kényszerből vagy meggyőződésből becsületes, hülye adófizető. Mert az adófizetők a nemzet gerince, a nemzet közös infrastrukturáinak fenntartója, velük kicseszni, az a nemzetellenes tett.  

No persze az MSZP-nek se kell szomszédba menni populizmusért és övön aluli ütésekért. Egyből hiszterizálták a közbeszédet, szinte minden alap nélküli, a svéd-modelles nyugdíj elképzelések kapcsán. Szóval ennyit a józan ész másik pártjáról. Ahol nem kockáztatunk túl sokat ha kimondjuk, Bajnai Gordon csak egy rendszeridegen anomália.

Szóval higgyen mindenki nyugodtan a szemének, az ország a két nagytól szar, és nem pedig a tel-avivból irányított törpék fondorlatos üzelmeitől.

Nekem nagyon tetszik ez a BKV-s történet. Már januárban nagyon fáinul kezdtek kinézni a dolgok, pedig nem vagyok egy Kocsis István rajongó. De a vádalku áll, ha nem lesz több MNV-s ügy (azóta mintha lenne), akkor megbocsátunk egy másik tróger banda felszámolásáért.

Már napok óta vártam. Vártam egy nevet, ami az én személyes BKV-s élményeim és az igazság megerősítését szolgálta volna. És tegnap meg is jött a név, de azonmód el is homályosult egy másik, nagyobb mögött: Regőczi Miklós személyes BKV-s főpernahajderem kis halnak látszik Mesterházy Ernyő mellett, mögött. 

Fáj, mert SZDSZ, de másrészt meg nincsen ezzel semmi baj. Mert ilyen Ernyős SZDSZ nem igazán kell. És talán SZDSZ sem kell. Liberális párt kell, a tegnap nagy alakjai nélkül, akik nem vittek sehová.

Nem tudom, hogy Mesterházy bűnös-é vagy sem. Engem az idegesített igazán benne, hogy itt van ez az MDF-SZDSZ alkalmi összeolvadás, ami Retkes Attila vezette párt teljesítménye fényében teljesen logikus lépés volt. Azonban a pragmatikus kényszeren túl ennek lenne egy teljesen vállalható ideológiai háttere. Azonban az ideológiai alapozás helyett csak a megamaradt 'erős emberek' személyes túlélésen kívül semmiről nem nagyon szóló alkudozásáról hallani. És szerintem erre se nagyon van szükség. Ellenben a képviseletre érdemes, valós politikai rétegigények világos megfogalmazása a túlélés helyes eszköze lenne. 

Hiányzik a blog. Az írás. Az alkotás. Mert én még leginkább úgy tudok alkotni, hogy írok. No persze előtte meséket konstruálok a valóságról, melyek a személyes tesztek során nagy sikerrel futnak. Szóval meséket gyártok közéletünk kívánt dolgairól. És ez néha rögzítést kíván. És a választások közeledtével pedig extrán aktuális ezek a mesék. Mert ilyenkor, ünnep tájékán, mert ugye a választás, a demokrácia ünnepe, ismét lesz és van tétje a dolognak, a kimondott szónak.

Megvolt a másodfok. Jól elfelejtettem elmenni a tárgyalásomra. Mire sikerült felhívnom a TASZ-os ügyvédjelölt srácot, már mondta, hogy éppen most lett vége. Jönnek kifelé, amúgy felmentettek. Tomcat persze örjöng, ezért még nincs vége. Este átpörgettem a blogját, hogy elolvassam az újabb győzelmi jelentést, nyilván ebből is sikerült valami hőstörténetet faragnia.

Elképedve olvastam, hogy Pógártomika látott vigyorogva kijönni a tárgyalásról. Először arra gondoltam, hogy  tényleg ennyire nincs gerinc, és össze vissza hazudozik, hogy az állatkertben felépített nimbuszán nehogy csorba essék.  De ha jóhiszemű vagyok akkor csak annyi történt, hogy a Kárpátok Géniusza jól benézte a dolgot, és dühében még jól megfenyegette az ügyvédjelöltet - helyettem -, akinek ekkor már a nyert tárgyaláson túl duplán volt min mosolyognia.
"Ha valaki nem ismeri meg azt, aki ellen feljelentést tesz, akkor el kéne gondolkodnia azon, hogy érdemes-e ennyi embert feljelentgetni" fűzte hozzá utólag. 

Végül ehelyt felidézném, hogy Tomcat közéleti munkássága másokat is megihletett, ezért én nem is szaporítanám tovább a szót.

Ez egy egész jó cikk. Gondoltam megkommentálom itt, mielőtt még alapítok valami liberális gerilla sejtet, átvészelni a hét szűk esztendőt. 

Először is a gazdaság helyzetének és elsősorban a költségvetési politika változásával alapvetően elégedett vagyok.  Az új költségvetés persze a korábbi évekhez képest jó, de a magyar gazdaság - szerintem javarészt hibás állami és politikai irányításából  fakadó - súlyosabb problémáiból csak néhányat kezel.

Pozitív, hogy szigorú költségvetés még ebben a recessziós időszakban se csinál nagy hiányt. Ugyan ez azt jelenti hogy nem lehet anticiklikus, válságenyhítő politikát folytatni, de 80% fölötti eladósodottság mellett egy nagy költségvetési hiányt csak iszonyatos kamatfelárral lehetne finanszírozni. És ilyen drágán peidg kár finanszírozni a nem hatékonyan működő, pazarló állami rendszereket.   

Szóval jó irány a 3,8%-os hiánycél, és nagyon egyetértek Oszkó Péter tárgyalási álláspontjával is: aki akar több pénzt, az előbb mutassa meg, hogy honnan venne el. Az Este műsorában Kósa Lajos be is bravúrozott egy 4-es metróval, ami bár lehet szar, de annyira előrehaladott, hogy most már nagyobb kárt okozna abbahagyni. (Ellenben most lenne ideje elkezdeni a vitát az 5-ös metróvonalról és Budapest közlekedéséről, nem pedig a fúrópajzsok beindulásakor.)

Az önkormányzati elvonást támogatom, szerintem az a rendszer túlfeladatai ellenére is pazarló. Ugyanez a helyzet a MÁV-val is csak kötve hiszem, hogy ki lehet belőle venni csak úgy pikk-pakk 40 milliárdot, a feléből adóság lesz, de nyilván kell csinálni valamit. A havi milliókat felvevő szakszervezeti vezetők meg reformjavaslataik tömkelegével bombázhatnák az országot, hogy én is érezzem, megdolgoznak a pénzükért.

A 400-450 milliárdos jövő évi kiadáscsökkentés kapcsán nekem nem stimmel, hogy 0,9%-os gazdasági növekedés és 3% körüli infláció mellett a GDP nominálisan nő, vagyis  az újrelosztási rátának is csökkennie kéne. De a Hírszerző által leírt újraelosztási számok éppen az ellenkezőjéről szólnak. 

Megvolt, jó volt. Hétfőn jöttünk haza. Kedden munkahelyen még kissé szedett vedett állapotomban, jól eső örömöt okoz, hogy az Index címlapján meglátom a videót. Megpróbálkozom, de a munkahelyi neten egy ideje leblokkolták a videóstreaminget.

Aztán a Reakción is feltűnik egy poszt. Megnézem, hogy vajon mit, és tetszik a pozitív hangvétel, bár nyilván be kell szúrni néhány kisebb fricskát, hogy az olvasóréteg ifjú nyárspolgárai is tudjanak mibe kapaszkodni, ill. az önelégültebbje ízlés szerint benyöghesse az intoleráns aszfaltparaszt drogos sztenderjeit, egymás kukiját is megszopkodják trollék. Fel is húzom magam rajta, este és még másnap is azon kattogok egyéb programjaim közötti utakon, hogy a legszorgalmasabb főtahónak válaszolok valamit, de inkább nem. Értelmetlen befeküdni a dagonyába.

Rossz érzés olvasni azt a primitíven ellenséges hangvételt, amivel bármi olyasmire tekintenek, ami az ő késő nyárspolgári, langyos futószalag szórakozási kultúrájuktól eltér. Sajna még azon a szinten vagyunk, hogy nem hagynának élni, ha másképpen próbálsz szórakozni. Pedig az Ozora típusú helyeknek éppen az lényege, hogy ki legalább egy hétre ki lehet kapcsolni a hétköznapok unalmas és tőlük is rosszindulatú világát.

Az ilyen és egyéb hasonló kulturális nischek védelme és emancipálása éppenséggel egy modern hazai liberalis párt kiemelt prioritása lehetne. Egyelőre azonban csak az a kérdése, hogy hol van az a párt vagy bárki, aki képes ezért szervezetten küzdeni? Gondoltam, hogy Juhász Pétert el is kapo - mikor egyik haverommal éppen a hazai liberalizmus kapcsán szervezkedésre buzdított - de mire visszakeveredtem a kajálásból, ill. másnap már nem volt sehol.

Ki kéne lépni, vagy nem kéne kilépni? Merült fel az elmúlt hónapban , de akár napokban is többször a kérdés. Még úgy tűnik, hogy maradunk. Még van benn két barátom, és további pár ember, akivel simán el tudok beszélgetni. Meg miért is lépnék ki? Azért mert nem az én elképzeléseim szerint zajlanak a dolgok odabenn, ill. az sem tetszik, ami a felszínen látszik belőle? Ha ez lenne az indok, akkor már rég nem lennék tag. 

Már nem tudnám megmondani, mikor változott számomra az SZDSZ hadműveleti területté, ahová leginkább küzdeni, és küszködni jártam le. Küzdeni a bénázás ellen, küzdeni azért, hogy legalább egy számomra és barátaim, ismerőseim számára szerethető párt legyen ebben a vacak országban. Nehéz hát kilépni, mert az SZDSZ valaha a társadalmilag hasznos  és számomra is érdekes cselekvés illúzióját biztosította. Erről az illúzióról pedig nagyon nehéz lemondani.

... láttál már dögkeselyűket röpködni, haldokló k-európai liberális párt felett? 

- Nem, de a liberális pártot se nagyon látom.

Valahol egészen megnyugtató, hogy kivonulásom után már nem kell dühödt kétségbeeséssel elhatárolódnom Horn Gábor menetrendszerűen érkező remekbeszabott mondataitól, azon sem kell hivatásszerűen gondolkodnom, hogy mitől nem akar működni ügyes politikusként Kóka János, vagy éppenséggel mitől tűnik néha nagyon unalmasnak Fodor Gábor. 

Ha már az elmúlt napoknál tartunk, akkor persze Gulyás József álláspontja áll szívemhez a legközelebb, de ennek ellenére tudom üdvözölni a Bajnai-kormány felállását, különösen úgy hogy sikerült megúszni Red Johnnyt. Aki bár lehet, hogy közgazdásznak nem rossz, de azért akárhogyis nézem életművének legfőb darabja, hogy saját iszonyú piszkát szépen eltakarította három év alatt. Sőt ebben végül túl is teljesített, vagyis egy ideje már mások koszát aprította, azonban a nagy puceválás közben meghasalt a magyar növekedés.

Panyi Szabolcs Gyurcsány értékelő cikkéhez írtam egy hosszabb kommentet, ahelyett, hogy a lisszaboni stratégia magyar programjának gyengeségei kapcsán mutassam be problémákat. De hát nekem is kell egy kis szórakozás. Imho:

Egyrészt kissé pallérozatlan vagyok Tisza, meg Bethlen ügyben, illetve Bethlent annak fényében kicsit mozgatom magamban felfelé, hogy Romsics Ignác még anno Friderikusznál odavilágított, hogy a  - Horthy/Bethlen (?) - korszakban - bizony jobban zárkóztunk fel a világ élbolyához, mint Kádárék alatt.

De nem mennék ilyen messzire, én Gyurcsányt inkább egy másik nagy túlélővel, a honi politika másik állócsillagával, Orbán Viktorral hasonlítanám össze. Mindkettejükre és az országra nézve is ciki, hogy Horn Gyulánál mértékadó források szerint   kisebbet alkottak. Bár páros vergődésükben kétségtelen vörös herceg oka nagyobbrészt mai bajainknak, de hát éppen nagy ellenfelét másolja, amikor bukása ellenére tovább ügyeskedik.

Aztán ez a szocialista párt igencsak megérdemli Gyurcsányt, ha igazak a szerző állítási, mert Gyurcsánynál már csak ők teljesítettek rosszabbul. Gyurcsány még így is jobb mint bármelyik helyettese, és semmit sem mutató alelnökei. Ez fontos tény, amit ennek a szörnyű 7 évnek értékelésekor nem kéne elfelejteni.

Hogy mi legyen nekem nagyjából mindegy, mert szinte egyforma lutri program nélküli Orbán, vagy a szakértői kormány a fenti Gyurcsánnyal és MSZP-vel a hátában.

Végül azt is megjegyezném, hogy egy tökös liberális párt már sokkal hamarabb megoldhatta volna a gondokat és bátran vághatna neki akár a 10% reményében a következő időszaknak.

A jó példa ragadós. Ki hitte volna,hogy ilyen nagy hatással vagyok Gyurcsány Ferencre?! Muhaha.

Én boldogan és felvillanyozva gondolok a tegnapi eseményekre. Akárhogy is: ez a demokrácia ünnepe, végre magyarországon is megtörtént, hogy lemond egy miniszterelnök. Ha kiderülne, hogy kamu volt, kurvára ideges lennék. Attól, hogy ez tetszik a holnapi események még lehetnek rosszak, de most nyakon vert az optimizmus, asszem ez egy egészséges, kiegyensúlyozott fiatalembernél ez természetes. 

Szimpatikusak az új jelöltek: Kiss Pétert és Gráfot persze kihúznám egyből, és az se lenne baj ha előrehozott választást tartanánk. Kurvára nem szeretem Orbán Viktort és Fidesszel, különösen jelenlegi vezérkarával is így vagyok, de demokrácia van, ergó nem kell mindig úgy lennie, ahogy én leginkább szeretném. Illetve én azt is szeretem, azt tartom demokráciának, hogy néha vagy akár huzamosabb ideig vitapartnereim akarata érvényesül.

Egyszóval: Magyarország, én így szeretlek! De 5 %-kal magasabb GDP növekedéssel még ennél is sokkal jobban...

11 hónapja egy másik lemondást követően én, az ÚG belső ellenzékének egyik 'oszlopa', az eredményorientált működés fikázós prófétája, bejutottam az Újgén elnökségébe. Persze van ebben a belső ellenzék dologban valami meglehetősen mókás vonulat is, hiszen  ez egy kicsi párt kicsi ifjúsági szervezetének kissebségét jelentő informális tömörülése volt, kőkemény három ember, tisztújításon akár huszonegynéhány szavazattal.

De megkóstoltuk legalább a politikát, nemcsak a partvonalról. Előtte összeizzadtam ezt és a megelőző blogot, közben összeférceltem egy első verziós pártprogramot 30 oldal magasságban (a honlapon ez az éppencsak sejthető dőlt betűs vitairat alatt tölthető le).  Aztán jött egy sehol meg nem jelent cikk, egy adócsökkentési tervezet. Egy éppenhogycsak abszolvált tisztújtás, és aztán pedig megérkeztünk másfél hónapon át húzott döntés után a mába.

Persze sokkal több volt benne, érdekes volt, tapasztalat volt. De mostanában nem tervezek írni hosszúakat.

Na itt van végre. Ezért szeretem Szent-Iványit. Az agóniának sok értelme nincs, akkor inkább nézzünk egy új leosztást.

Egyik tipikus stílusjegyem és hibám is egyben. Bár az érzelmek abból a szempontból jók, hogy erőt adnak és motiválnak, de az így előállított expresszív tartalamak könnyen sértőek és ebből kifolyólag rám nézve meg károsak lehetnek.

Legutóbbi példát erre a szánalmas frakció poszt kapcsán sikerült produkálnom, ahol sikeresen örökítettem meg az első bejövő hírek utáni értetlen haragot, hogy már megint baromira nem azt csinálja a szadesz, ami nekem tetszene. Aztán persze tompult a düh, de akkor már nem volt kedvem a magyarázkodáshoz, hogy így meg úgy. Ha elcsesztem, hát elcsesztem: a hiba és a tanulás például egy fejlődéstörténetben simán elmegy, meg ez egy személyes műfaj. Nem olyan jó mindig háromig számolni.

Az is érdekes, ha egy írás mondjuk sértő, vagy felesleges agresszív valaki számára akkor miért nem jelzi inkább kommentben. Néha ugyanis kiderül, hogy ez, meg az olvasta, de nem kommentben jönnek a visszajelzések, ellenérvek, egyéb szempontok, infók, ahogy pedig egy blog kapcsán várná az ember.

Persze azon túl, hogy a szadeszben ez nem működik, nem biztos, hogy olyan nagy hiba ez; lehet, hogy csak a magyar szervezetekre, és különösen a hierarchiákra jellemző nyalikultúrában garantált csak a kudarcélmény, máshol ez lehet, hogy elmenne. 

Az öreg MDF-esek prüszkölnek, Boros Péter meg egész elegánsan fejezte ki magát. Nekem ez a formáció a pusztán Bokros-Dávid-Herényi trióval még elég kevés egy valódi pártnak, bár Bokros igazolásával hirtelen ledolgozta az SZDSZ-szel szemben gazdaságpolitikai hátrányát. Bokrosnak nekem úgy tűnik, hogy inkább van programja, mint az SZDSZ-nek, bár ez most mindegy, mert a két párt helyesen összeállt a Reformszövetség programja mögött.

Lehet bírkózni Gyurcsánnyal, aki éppen az amúgy sem túl erős, és vélhetően hatástalan adó alakítgatásokat butítgatja tovább az OÉT szánalmas munkavállalói oldalával történő egyeztetések során. Remélem a Világgazdaság cikkének lehet hinni, és jövő héten már a Reformszövetség programjának vitájára kerül sor. Amiből 20-30%-ot lehetne engedni, különben meg inkább a kormányváltás, mert ölbe tett kézben ülni, egészen pontosan, harmatgyenge tempóban épphogycsak csoszogni előre nincs értelme. 

Az SZDSZ konstruktív-bizalmatlansági elutasításával persze nem értek egyet. Főleg azért nem, mert elég ha meglátom Horn Gábor arcát a VG-ben, és már eleve rosszul vagyok. Lehet, hogy Bokros jelölése blöff volt, de akkor sem a negatívumokat hangoztatva kellett volna elutasítani, hanem egyeztessünk és két hét múlva fussunk neki újból jobb lett volna. Hogy lássunk programot - Gabi bátyám, én meg ütemtervet szeretnék látni arra nézvést, hogyan tűnsz el végre a back office felé. Kampánnyal háttérben szöszmötölni lehet, de rút orcád és hiteltelen szövegeid, a vélt elveket keresztbe vágó tettekből annyira elgem van, hogy veled bármi közöshöz nagyon nem szívesen adnám az arcom és nevem. Nyugodt szívvel távolodom. A politikai stratégia hatása remekül látszik itt is: az SZDSZ? Nem is tudom mit akar.

Bokrosra visszatérve, a megjelenésével kapcsolatban egész érdekes politikai törésvonalakat lehet felfedezni, a fideszesek nagyban szocialistáznak és hirtelen elfelejtik, hogy a konzervatív/liberális gazdaságpolitikai program az bizony olyan, mint Lajosé, és nem a szakrális levegőbepuffogás, amit Orbán Viktor produkál.

Leendő miniszterelnökünk mentségére legyen mondva, hogy vidám volt, jó hangulatot árasztott, és bár jó sok mindenbe bele lehetne kötni, de magához képeset kevésbé nagy baromságokat mondott és kevésbé volt megosztó. Persze még nem nagyon juott túl a politikai lózungok szintjén, hiszen alapvetően az egyszerű emberkhez beszélt, a hívőknek meg úgyis mindegy, kitalálják, hogy ettől a nagy lelki megújulástól mégis miért lesz nekünk jobb.