Nyomulnak a Nagy ...hmmm... Öregek. Ha ez egy baráti beszélgetés lenne, akkor persze nem spórolnék a dehonesztáló jelzőkkel, de így igyekszem moderálni magam.
Ma elsőként Pető Iván levelét hozta le a Hírszerző. A Pető-levélből világosan látszik, hogyan is állnak a Nagy Izék a fiatalokhoz, az új kezdeményezésekhez. Kioktató hang, arrogancia, vagyis azt kapjuk tőlük, amit az egész ország: valami olyasmit, amire semmi szükségünk. Ennél még egy jóindulatú, liberális gittegylet is nagyobb választói igényt elégít ki, mert az legalább nem tojik be hatalmas önelégültségében a hálószobánk közepére.
Még szerencse, hogy Pető Iván mögött van teljesítmény: egy 20%-os párt 5%-os párttá tétele, több reprezentatív SZDSZ alapító kiszorítása, a libeális párt civilizátor párttá változtatása, koalíciókötés a szocialistákkal, Tocsik-ügy. Aszisztálás a szocialisták országot parkoló pályára tévő kiköltekezéshez, gyatra kommunikáció, ami abban ugyan sikeres volt, hogy Pető & friends maradt az élen, és még lehetne folytatni, kibontani a listát. Gratulálok Iván, neked aztán van mire verned magad! Hozzád és saját elméjük ragyogásától elhomályosult tekintetű barátaidhoz képest, akik az általad megkezdett úton, a te támogatásoddal azóta 2%-ra süllyesztették a pártot, nos hozzátok képest Orbán Viktor egy pártszervezői és kommunikációs csodagyerek.
Az már érdekesebb kérdés, hogy mit is akar ezzel a Hírszerző. Megjeleníteni a komoly belső feszültségeket, vagy csak az egyszerű leégetés a cél? Persze azt látni kell, hogy ha az alapsztori nem lenne égő, akkor a Hírszerző is nehezen tudná és nyilván nem is akarná ekként tálalni. A belső feszültésgeket meg kár tagadni, elkeseredett küzdelem folyik a pénzzel, erőforrásokkal és nem utolsó sorban médiamegjelenésekkel támogatott despotikus öregek és a fiatalok, újítani, változtatni akarók között. Most annyi történt hogy a változtatni akarók egyik kitörni készülő, talán gyengécske csapatát gyorsan legázolta az egyik öreg szörnyeteg. De többen vagyunk, hitelesebbek vagyunk, ha egyet levertek, csak fokozza a dühünk és az erősebb csapatok csak ezután lépnek a színtérre.
