Navracsics írását nyilván irónikus szövegnek szánta. Csakhogy nem az, mint azt egy Navracsics Tibornál sokkal értőbb figura is megírta (48).

Bármennyire fáj Navracsicsnak, de Horn-kormány indította el azt a folyamatot, amit nevezzünk az egyszerűség kedvéért első generációs reformnak, és aminek kulcsfigurája Bokros Lajos volt, és aminek eredményeként pár év múlva elhagytuk K-Európát, mint ahogy a szlovákok most minket. Alatta még a félnótás Medgyessy Péter is összehozott egy nyugdíjreformot. Azóta se történt túl sok érdemleges, bár egy korona is leúszott a Dunán.

Persze a dolgokat helyén kell értékelni; ma már kevésbé korrupt az ország, mint anno volt, ez a demokráciák fejlődésének természetes trendje. Ellentétben azzal, hogy ma már boldog békeidőként tekintünk vissza annak a kornak a nyugodt közbeszédére. Szakértőzni meg még mindig ízlésesebb trükk, mint nemzetieskedni, mert nem szakértőkkel szemben még a hülyébbek sem tesznek olyan lépéseket, mint a nemzetellenesekkel.

A gond az - hogy Karácsony Gergely tollaival ékeskedjem -, hogy közben eljött az ideje az átmenet második generációs reformjainak, és ebben Magyarország sehol nincs.