Két hét aktív munkaügyi tárgyalás után visszatérek. Nem leszek banki makroelemző, lemondtam az utolsó utáni pillanatban. Inkább még fél, vagy akár több évet maradok főállású köztisztviselő, másodállásban politikus. Előbb persze a politikát fogom feladni vélhetően. Erre fél évnél többet csak akkor szánok, ha eddigi munkám beérik és beindul valami meggyőző.
Ha elvállalnám a banki melót, ahova amúgy SZDSZ-es szakmai kontaktom miatt kaptam ajánlatot, akkor be kéne fejeznem a politizálást legalább fél évre, mert a váltás, beletanulás kényszere minden időmet lekötné. Márpedig addig még az SZDSZ tönkre is mehet. Azaz nem is az SZDSZ a lényeg, hanem a magyar liberalizmus, mintsem torz gyermeke.
Persze nem ez volt a döntő érv számomra. A jelenlegi SZDSZ azért messze nem olyan fontos. Ellenben a minisztériumi állás. A minisztérium vezetés támogató főosztályán erőlködni egy jó hangulatú, ambiciózus csapatban az államigazgatási menedzsment megújításán nagyon érdekes, és közepesen strapás meló. Most megnézhetek közelről, egy minisztercserét. Eddig úgy tűnik, a legszimpibb szoci is némi visszalépést jelent az eddigiekhez képest. (Mondjuk ez akár arra is ok, hogy lelépjek, hiszen a kultúra-váltás minimum lelassul.)