Ujgen Renegade

Bakuránál írt kommentem kapcsán kezdtem rendezni az Eü-vel kapcsolatos ismereteimet

"Karsai József: Az alaptörvény, melyet az SZDSZ dolgozott ki, kész katasztrófa, melyet sem politikus, sem szakember nem vállalhat. Körülbelül annyira szakszerû, mint a köröshegyi viadukt megépítése az M7-es autópályán 43 milliárdért. Legfõbb célja az volt, hogy pénzhez jutassa az SZDSZ-hez közel álló gazdasági vállalkozásokat (urbangeri: a VEGYÉPSZER-t például). A liberálisokat mindenekelõtt a saját gazdasági érdekeik motiválják. Ezért mondtam néhány napja a Napkeltében: „Ki akar lépni az SZDSZ a koalícióból? Nosza, rajta, de elõbb adják le a Mercik és az Audik kulcsait, és táguljanak a zsírosbödöntõl!” Háromezernél több busásan fizetett állást töltenek be az SZDSZ támogatói, felügyelõ bizottságok tagjaként, és hasonló beosztásokban. Ez a megfontolás vezette a pártot az egészségügyi reform kidolgozásakor is." hvg.hu

Az SZDSZ-nek papíron van 7-8000 tagja, ebbõl 3-4000 aktív, (kb. megjelenik évi min. 2-3 csoportgyûlésen, rendezvényen.) Utóbbiakon belül én mára hiperaktív belső 500 tagja vagyok, ehhez képest  semmi zsíros pozi. Sőt még gyávább napjaimon félhetek is, hogy utánam nyúlnak itt produkált kritikusabb posztjaimért, mert SZDSZ irányította területen dolgozom, ahova magam erejéből kerültem.

A párt körül persze van 200 zsírosabb állás, de ezek közel felét nem párttagok (pl. Kákosy Csaba) töltik be. Másrészt olyan zsíros pozi, mint Karasinak (polgármester + képviselő) van csak 20-30 SZDSZ-közeli pozi  lehet.

A 3000 Audi-sluszkulcs pártja sokkal inkább az MSZP, több mint 500 polgármesteri cím, 200 parlament körüli állás, és a kormányzati pozik 85%-az övék, arról nem is beszélve, hogy a főzsírosságokat a MEH és PM környékén osztják.

A hét elejének legkedvesebb cikke volt számomra. Aztán látom a konzervifjak lecsaptak erre is.

Népszabis írásom is, meg amire Gabrillo ráakadt ennek a stratégiának a személyes megvalósításával fogalalkozik és szerintem elfogadhatóan indokolom is ennek hátterét.

Ami különösen nem tetszik nekem az a kicsit romboló magatartás és pesszimizmus, amit nem osztok. Kulák család gyermekeként megvan a személyes startégiám a szar körülmények közötti boldogság megtalálására.  Nem szeretek siránkozni, otthon is seggberúgnak érte küzdjél fiam, látod hogy unokhúg - 2 hónap fiatalabb Monsanto multi kutatásvezetője, legutóbb belső páláyzaton egy franciát nyomott le, pedig az EU részleget ott vezetik - megcsinálta. Akkor hagyd a francba az SZDSZ-t, menj el te is multihoz. 

Nem érdekel, nem megyek, lassan megmászom ezt a szar pártot, értem működését, és érezem az országot is. 2 és fél éve kezdtem, legutóbb már Horn Gáborral csaptam össze OT-n és megkritizáltam Kóka megvalósíthatatlnaul ambíciózus adóreform javaslatát is. Horntól "kikaptam" a borult pályán, de sok szimpátia megnyilvánulást is begyűjtöttem, megmutattam arcom. Azt is megmondtam hova ütök, és következő ütést is be fogom vinni ide. Egyenlőtlen küzdelmet vívok, másodállásban főállású politikusokkal, összemérhetetlen nagyságrendű erőforrás ellátottsággal szemben. Szinte kizárólag eszemre és jobb képességeimre - már ha vannak - támaszkodhatom, no meg szövetségeseimre. Nincs miért szégyenkeznem. Még akkor is ha a párt elbukik. Mert ha szar, akkor bukjon is, ne szívja el a levegőt mások elől. De mindezek ellenére és együtt a a pártfogalálás/megújítás útja az egyik legjobb út.

Persze ezen is töröm a fejem, ugyanis számomra a 2. best way szintén egy új párt lenne. Ez belül is felmerült, Gergényi kitüntetéskor, de aztán Fodor kampány stábba húzott a többség. Ugyanakkor igen komoly anyagi gondok lehetnek és a pártszervezés, kompromisszumkötések buktatói is számosak. Szabados Krisztián (PolCap) szerint 4,5 milliárdba van egy új párt, főleg a vidék nehéz elérése miatt. Még ha ez túlzó is akkor is iszonyatos összeg. De megvan rá a reális lehetőség, Stumpf szerint 2014-ben. De ezen úton konkurenciát jelentenek a pártreformáló kicsik, ezért lőni kell rájuk. Csak vannak ezzel gondok.

2014-ig ki akar ugyan várni? Szerintem akkor inkább legyen tisztességes verseny, ne farigcsálás. Vagy  gondoljátok át és alapítsatok! Vagy ne szekáljátok a javítókat, mert ez a akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is mentalitás elég visszatetsző. Meg féltudású is a másik jobbjait lehúzni, csak mert kicsit más úton jár. Az elitcsere módja ugyanis az, ha az új hullám képes konszenzusok mentén versenyezni, a másik érétkeit elismerve.

Kommentnek indult, de végül poszt lett belőle. És kapcsolódik is a hónap írásához, be is indította a diskurzus. (Nagytudású neokonék egyből meg is köpködték, hiszen ők az új élcsapat, számukra nincsen új a a nap alatt.) 

magas adók az állam fenntartása érdekében kellenek. És amit most mondok az liberális és neokon körben egyaránt eretnekségnek számítana: nem az állammal van baj, hanem annak vezetőivel, a hazai gyakorlattal. A pocsék menedzsement kultúrával: a vezetési készségek és képességek nagyfokú hiányával. A piac nem önmagában jobb - lehet, sőt a verseny miatt biztosan jobb, csak jelenlegi fejletségünk fokán ez nem számít - hanem konkrétan az, hogy az ország piaci, nyugati mintákkal fertőzött részén nagyrészt jobbak a menedzsment kondíciók. 

Némileg leegyszerűsítva a dolgot az államon egy rakás kontraszelektált seggfej, meg járadékvadász csoportok tömkelege (pártklientúrák, szakszervezetek, vállalati lobbik, burzsoá nyugdíjasok(!!)) élősködik. Akik nagyon ordítoznak nemzethalált vízionálnak, ha az ő kifizetéseiket le akarják venni. Erre szocialistáink elvágódnak és a magát éppen népfrontosnak hazudó Orbánnal versengve ígérnek nekik szépet és jót. (Sztem Orbán átbassza őket a palánkon és ez rendben is van, csakhát az Őszöd2.0.)

Az érdekcsoportok kifizetéséhez a dolgozó és - adót csalni nem képes - rétegeket kell durván lehúzni. És ez abnormális, erre nem épülhet egészséges közösség. Ilyen méretű parazitákkal  nincs élő organizmus, ami képes gyorsan növekedni. Persze a parazita szót nem szerencsés kiejteni, de mintha ez lenne a legjobb leírás.

Egy IMF tanulmányban olvastam, hogy Afrikában az eliteket predatory behaviour jellmezi. Nagyon megtetszett a hasonlat, hiszen még hat év elteltével is előjön. Ez szegről-végről marxi terminológia, akárcsak a kizsákmányolás. Mindkettő használható leírást ad a korai kapitalista társadalmakról. De mi nem vagyunk korai kapitalista társadalom, nem képzetlen munkásosztállyal rendelkező, fejletlen munkakultúrájú térség vagyunk. Mi a kudarcos szocialista kísérletből jövünk kifelé és megyünk bele a kapitalizmusba. Van "magaskultúránk", relatív jól képzett munkavállalóink. És van egy terhes örökségünk, hogy nálunk szociális érvek mögé bújnak az érdekcsoportok. Mert ezt jól bejáratta az előző szisztéma.  

Mondtam már, hogy szakszervezeti tag vagyok? Asszem a KSZSZ tagja leszek ismét, mert új munkahelyemen is beléptem. Megosztom két éven át gyűjtött tapasztalataim egy részét. 

Kezdjük ott, hogy a szakszervezetek nem túl demokratikusan épülnek föl. Noha modern kapitalista társadalom szerintem nincs szakszi nélkül, azért itt bizony szocializmusból ránk maradt, lassan változó zárványokról van szó, ahol rendszerváltás előtti magatartásminták uralkodnak.

A hierarchiák alsó szintjére - amit én ismerek - kihalásos alapon lehet bekerülni, és nem választás útján. Nincs véleménycsere, a közös érdeket odafenn döntik el, az önjelölt szakszervezeti megmondó emberek. Akik így a tököm se tudom honnan származtatják legitimitásukat. Amikor - jellemzően idős, ugye akinek vérében az osztályharc - szakszervezeti bizalminkat megkérdeztem, hogy mikor ülünk össze megbeszélni az érdekeinket, amit védeni fogunk, akkor úgy nézett rám kedves Anna, mintha most ugrottam volna ki sugárvetővel a csészealjból.

Hova gondolok? Beszélgetni? Miről? Megmaradt nyári üdülő - tudjátok Club Aliga, szakszervezeti vezetők is privatizáltak ám - Mikuláskor ajándék a családosoknak, korai nyugdíj, és persze a béremelések és a Cafeteria rendszer kiharcolásában is benne volt a kéz. Szerintük. Szerintem meg a politika osztogató kegyelme megtalálta a kellően lusta és megvehető szövetségest. De azt tapasztaltam, hogy már csak a tagság korösszetétele nyomán is főleg a korai nyugdíj témakörre voltak rágyógyulva. Csak azt nem értik, hogy miért nem akarnak belépni a fiatalok, amikor itt ilyen jó. Hát azért nekem kapásból lett egy pár tippem.

Okos hallgatásomnak lett további haszna is, baráti jó tanácsként meg lett mondva, hogy azért ne hepciáskodjak nagyon, mert bizony - méltán híres - levelem után örülhetek, hogy még itt vagyok. Becsüljem meg magam, gondoljak erősen a 16:30-as munka befejezésre, a biztos megélhetésre, korai nyugdíjra... de nekem csak ostoba főnökök és az elképesztő adóterhek alatt görnyedező fiatal munkavállalók jártak a fejemben.

... mint a többi párt. (A kérdés innen.)

Megpróbálok kicsit objektívebb lenni. Sokat gondolok arra, hogy van egy dollár-árverés része is a dolognak: ide léptem be és az ember nem vált könnyen, ha már valamibe sok energiát fektetett. Meg az ember nem vált naponta pártot, pláne ha az alternatívák sem túl biztatóak.

Akkor fussunk neki!

1. Itt épültek ki a kapcsolataim, több barátra is szert tettem. 

2. A 2006-os választások során még az SZDSZ programja volt a legreálisabb. (Egyedül az MDF állt hasonló szinten.)

3. Az SZDSZ az, aki leginkább a valós problémákról beszél, a reformokban sokkal inkább ott van mint a szocpárt. Felelősége hatalmával arányosan kisebb.

4. Fodor Gábor, Gulyás József, Béki Gabriella (igaz ő már nekem túl szociál), Ádám Zoltán. De vannak még sokan mások, akik a háttérből segítenek, pl. Vágvölgyi B  András.

5. A régiek: akik emléke hat, akiken felnőttem, akikre máig árgus szemekkel figyelek. Kis János, Tölgyesy, Bauer, Eörsi István (RIP), Hack Péter. Az SZDSZ elvei jók, csak gyakrolata hihetetlenül gyenge. De az elveket benn továbbra is őrzik csoportok. A belső küzdelemekben ezeket az elveket idézik meg, és ez alap a megújulásra is. (Amúgy nem látszik, de Kókával belső demokrácia jelentősen kiterjedt, az informális működés formalizálódott, belül sokkal jobb, mint régen.)

6. Mégse szadeszos vagyok elsősorban, hanem a Tilos- és Mancs-generáció tagja. Inkább etalon nekem Babarczy Eszter, Jaksity György, Csaba László, no meg a Haza és haladás. Sorolhatnám még. Az ő szellemiságük, gondolataik pezsdítenek fel, adnak kedvet nap nap után a küzdelemhez.

7. Az SZDSZ még mindig a legliberálisabb magyar párt. Ez a legkisebb rosszak egyike, de még itt van esély a valós, és nem túlontúl underground politizálásra. Noha nagyon élvezem a Védegylet ilyen olyan rendezvényeit, mert olyan pezsdítően civil és más. Még ha vitatkozom is.

Persze vannak jócskán hibák, de nem kívülről kell szídni, szönyegbombázni pontos cél nélkül, csak a pusztítás öröméért, mint a fidesz-médiumok.
Én beléptem, aztán csodálkoztam hogy mennyire nem lehet semmit csinálni. Éreztem, hogy szar, de azt is, hogy vannak normális emberek. Nagyokat kamilláztam benn dolgokon, ígért már verést is pártfinanszírozó vállalkozó (azért túl komolyan nem vettem, hőbörgés volt). De küzdök állhatatosan, van célom, elképzelésem. Pedig fele annyi erőm, tekintélyem, mint Kis Jánosnak. Úgy érzem, hogy ők kissé cserbenhagytak minket, akik tisztességesen nyomjuk. Ha ők maradnak, már nyerhettünk volna tavasszal. De még nélkülük is 50-et hoztunk az establishmenttel szemben.

8. Az SZDSZ bizonyos szervezeti 15-30 emberrel megszerezhetõk, és benn lehet találni normális szövetségeseket, akikkel nem kell emberfeletti és tisztességtelen kompromisszumokat kötni. Ez lehetőség annak, aki komolyan gondolja és nem csak puffog. (A számok az MDF-re is igazak, csak mit kezdjen egy szabad gondolkodó a vaskalapos konzervekkel?)

 
Na ennyit egyelőre. Még neki kéne esnem ennek.

Irigykedem közép-európai szomszédainkra. Előbb a lengyelek szavazták haza a mi  Fideszünknél is idiótább Kaczynski brothers egyik felét. Most meg Prága mutatta meg jobb politikai kondícióját.

Olyat láttam, amit itthon csak szeretnék, hathatós rendőri fellépés mellett jól szervezett (!!) anarchista csapatok ütötték meg a neonácikat. (Rövid keresés után úgy tűnik, hogy a helyi anarchisták antiglob megmozduláson szívták fel magukat.) Már már megsajnáltam utóbbiakat. Főleg szegény dagadt csávót. A megvert embert szántam, de más a helyzet ha az én lakhelyemen, az én bőrömre megy a játék.  ************ Az itt eredetileg publikált tartalmat eltávolítottam, mert a benne szereplő Tomcat, akit nem közszereplői minőségében amúgy P. Tamásnak hívnak - anyucinak csak Tomika - becsületsértésért beperelt. Nekem pedig nem volt szándékom jogsértést elkövetni. Most éppen békítési fázisban vagyunk Tomcattel, meghallgatom mit szeretne elérni, ha követelései nem túlzóak, akkor teljesítem is, ill. szerzek ügyvédet, és konzultálok jogvédővel, hogy a vélt jogsértés valóban indokolhatja-e a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogának korlátozását. (2009.01.14. 23:34) ** 2009. 01.20-án még egy mondatot eltávolítottam, a békesség kedvéért, noha csak egy általánosságban ellőt állítás volt benne a világról, igaz csúnya szavakkal. ********** 

Illetve majd ha a Fidesz lesz kormányon és nem csinál semmit agresszív pofázáson és  klientúra építésen kívül.

Tegnap összeültünk, és mivel barátnőmnek is sikerült összehozni a találkát rég nem látott szóismétléssel - barátnővel, neveket meg hagyjuka magánblogra - ezért 3 órát beszélgethettünk a hüvős 1. kerületi irodában.

Jobban sikerült, mint vártam. A kollégák is beindultak a végére, mindenki vállalt egy kis feladatot, én meg a koponyám belső felére jegyeztem, hogy van hová fejlődnöm, ha be akarom fogni szónoklásban Orbán Viktort. Jelen pillanatban nem nagyon lenne esélyem meggyőzni mondjuk az OT-t Magyar Bálinttal, vagy Horn Gáborral szemben. Még akkor se  ha csak a szavak és érvek küzdenének egymással.

Amúgy meg elhagyni a koalíciót! (Jelen állás szerint) Magyarország padlón: azé e föld, aki legnagyobbat hazudja neki. De ha elhiném magamnak ezt a savanya dumát, rég nem küzdenék.  

Lehet pedzegetni az MSZP-SZDSZ szövetség esetleges felmondását, de jelenleg a Fideszben nem csak Orbánnal van baj.

Megjött az MSZP válasza Horn Gábor felvetésére

Személyes bevezető a SZDSZ-Fidesz topichoz.

Annak a közgázos szakkollégiumnak a tagja voltam - éppen a Fidesz-kormány idején -, mint pár évvel előttem Rogán Antal és Németh Zsolt. A "nemzeti" szakkoliban jobbos túlsúly volt, de közgazdászok lévén ez inkább olyan nemzeti liberális közeg volt, ahol a beszélgetés kereteit a közgazdaságtudomány liberális nyelvezete adta.

Kollégiumi tanáraim egy része fiatal jobbos értelmiségi volt, akik már egész komoly vezetői pozíciókat is vittek a kormányzatban, szakmában. Sokkal nyitottabbak és liberálisabbak voltak, mint a hozzájuk képest már szemellenzős politikusnak tűnő Rogán, és akkor még az orbáni mainstreamről nem is beszéltem. Együtt éltünk, még jó, hogy kedveltem őket, s többükre felnéztem, még akkor is ha néha komoly politikai vitáink voltak, amik kultúrált mederben zajlottak.

Nekem egyrészt ebben a közegben volt szerencsém látni azt a fideszes háttér értelmiséget, akik miatt jól működött annak a jobbos kormányzat bizonyos szegmensei. Ettől függetelenül nagypolitika szintjén rendkívül ellenszenves volt a totalitárius jegyek sokaságát felmutató Orbán-kormány. Annyira, hogy a 2002-es kampány alatt be is léptem az SZDSZ-be.

Családomban is vannak jobbosok, őket se értem, nagyokat politizálunk, jól elvitatkozgatunk, ahogy polgárékohoz illik. Sőt azóta egy média projekt kapcsán személyesen is megismertem az UFI/ Reakció pár tagját, és ők is jó benyomást tettek rám. Ezek után ha nem is kedvelem a jobboldalt, de látom, hogy vannak egészséges, tőlem nem is túlzottan távol álló részek. Noha a vezetés és nagypolitikai teljesítmény számomra ellenszenves, úgy gondolom, hogy a háttérben műkdödő értelmesebb csoportok tompíthatják, és hosszabb távon akár ki is javíthatják a Fidesz antidemokratikus valóságát.

(Megjegyzem a Széchenyi István Szakkollégiumhoz képest az SZDSZ is elég komoly visszalépésnek számít, akár az Újgén. Bizonyos szempontból az SZDSZ teteje is, a kerületi szintről nem is beszélve, de ez már egy másik történet.)

Szeretem Babarczy írásait. Korábban is képben volt, de amikor egy rádió interjúban kimondta, hogy ő liberális, végképp szívembe zártam nonkomformista bátorságáért. Persze, ezt a rádiós megnyilatkozás nélkül is érezni lehetett. Pontosabban azt éreztem, hogy a liberalizmus magyar változata valami olyasmi lehet, amit ő  képvisel, illetve többek közt ő is definiál.

Ja és Babarczynak kvóta sem kell, hogy férfiakat megszégyenítő értelmiségi nehéz"fiú" legyen.

56-tal kissé gondban vagyok, mert az öreg POFOSZosok kissé irritálnak. Elbukták saját harcukat, ami akár hősies is lenne, ha nem 40-50 évvel később akarnák legyőzni azt, ami magától is kimúlt. Ma már egész más problémákkal küzdünk ÁVÓ-t emlegetni, számomra leginkább arról szól, hogy valakik valami megkérdőjelezhető hivatkozási alapra hivatkozva, tiszteletet és befolyást akarnak maguknak, miközben a tiszteletet szerintem kiérdemelni lehet, de kierőszakolni nem.

Baradlay Jenő vörösben

Nagy Imre 56 emblematikus pozitív figurája, érdekes történet az övé. Hívő kommunista, aki belátja a rendszer hibáit és javítani akar rajta. Reformot akar, de nem forradalmat; emberarcú, demokratikus szocializmust és nem kapitalizmust. Elsodorják a felgyorsuló változás turbulens eseményei. Végül a Kőszívű ember legkissebb fia, aki belépett a pártba, meghal egy olyan ügyért, amiben talán nem is hitt igazán. Menthetné magát, és még meg is lehetne érteni, folytathatná emigrációban küzdelmét, de emberi tartása és karaktere más utra viszi. De azt nem tudnám megmondani, hogy vigasztalta-e őt a bitófa árnyékában, hogy egy jobb korszak hősévé válik.