56-tal kissé gondban vagyok, mert az öreg POFOSZosok kissé irritálnak. Elbukták saját harcukat, ami akár hősies is lenne, ha nem 40-50 évvel később akarnák legyőzni azt, ami magától is kimúlt. Ma már egész más problémákkal küzdünk ÁVÓ-t emlegetni, számomra leginkább arról szól, hogy valakik valami megkérdőjelezhető hivatkozási alapra hivatkozva, tiszteletet és befolyást akarnak maguknak, miközben a tiszteletet szerintem kiérdemelni lehet, de kierőszakolni nem.

Baradlay Jenő vörösben

Nagy Imre 56 emblematikus pozitív figurája, érdekes történet az övé. Hívő kommunista, aki belátja a rendszer hibáit és javítani akar rajta. Reformot akar, de nem forradalmat; emberarcú, demokratikus szocializmust és nem kapitalizmust. Elsodorják a felgyorsuló változás turbulens eseményei. Végül a Kőszívű ember legkissebb fia, aki belépett a pártba, meghal egy olyan ügyért, amiben talán nem is hitt igazán. Menthetné magát, és még meg is lehetne érteni, folytathatná emigrációban küzdelmét, de emberi tartása és karaktere más utra viszi. De azt nem tudnám megmondani, hogy vigasztalta-e őt a bitófa árnyékában, hogy egy jobb korszak hősévé válik.