... mint a többi párt. (A kérdés innen.)

Megpróbálok kicsit objektívebb lenni. Sokat gondolok arra, hogy van egy dollár-árverés része is a dolognak: ide léptem be és az ember nem vált könnyen, ha már valamibe sok energiát fektetett. Meg az ember nem vált naponta pártot, pláne ha az alternatívák sem túl biztatóak.

Akkor fussunk neki!

1. Itt épültek ki a kapcsolataim, több barátra is szert tettem. 

2. A 2006-os választások során még az SZDSZ programja volt a legreálisabb. (Egyedül az MDF állt hasonló szinten.)

3. Az SZDSZ az, aki leginkább a valós problémákról beszél, a reformokban sokkal inkább ott van mint a szocpárt. Felelősége hatalmával arányosan kisebb.

4. Fodor Gábor, Gulyás József, Béki Gabriella (igaz ő már nekem túl szociál), Ádám Zoltán. De vannak még sokan mások, akik a háttérből segítenek, pl. Vágvölgyi B  András.

5. A régiek: akik emléke hat, akiken felnőttem, akikre máig árgus szemekkel figyelek. Kis János, Tölgyesy, Bauer, Eörsi István (RIP), Hack Péter. Az SZDSZ elvei jók, csak gyakrolata hihetetlenül gyenge. De az elveket benn továbbra is őrzik csoportok. A belső küzdelemekben ezeket az elveket idézik meg, és ez alap a megújulásra is. (Amúgy nem látszik, de Kókával belső demokrácia jelentősen kiterjedt, az informális működés formalizálódott, belül sokkal jobb, mint régen.)

6. Mégse szadeszos vagyok elsősorban, hanem a Tilos- és Mancs-generáció tagja. Inkább etalon nekem Babarczy Eszter, Jaksity György, Csaba László, no meg a Haza és haladás. Sorolhatnám még. Az ő szellemiságük, gondolataik pezsdítenek fel, adnak kedvet nap nap után a küzdelemhez.

7. Az SZDSZ még mindig a legliberálisabb magyar párt. Ez a legkisebb rosszak egyike, de még itt van esély a valós, és nem túlontúl underground politizálásra. Noha nagyon élvezem a Védegylet ilyen olyan rendezvényeit, mert olyan pezsdítően civil és más. Még ha vitatkozom is.

Persze vannak jócskán hibák, de nem kívülről kell szídni, szönyegbombázni pontos cél nélkül, csak a pusztítás öröméért, mint a fidesz-médiumok.
Én beléptem, aztán csodálkoztam hogy mennyire nem lehet semmit csinálni. Éreztem, hogy szar, de azt is, hogy vannak normális emberek. Nagyokat kamilláztam benn dolgokon, ígért már verést is pártfinanszírozó vállalkozó (azért túl komolyan nem vettem, hőbörgés volt). De küzdök állhatatosan, van célom, elképzelésem. Pedig fele annyi erőm, tekintélyem, mint Kis Jánosnak. Úgy érzem, hogy ők kissé cserbenhagytak minket, akik tisztességesen nyomjuk. Ha ők maradnak, már nyerhettünk volna tavasszal. De még nélkülük is 50-et hoztunk az establishmenttel szemben.

8. Az SZDSZ bizonyos szervezeti 15-30 emberrel megszerezhetõk, és benn lehet találni normális szövetségeseket, akikkel nem kell emberfeletti és tisztességtelen kompromisszumokat kötni. Ez lehetőség annak, aki komolyan gondolja és nem csak puffog. (A számok az MDF-re is igazak, csak mit kezdjen egy szabad gondolkodó a vaskalapos konzervekkel?)

 
Na ennyit egyelőre. Még neki kéne esnem ennek.