Az elnéptelenedett faluba a tatárjárás után kunokat telepítettek, majd templomot állítottak a sárkányölő szentnek (ez utóbbit mikor, nem tudom, de majd...). A betelepített ferde szemű kunokra ismertebb rokonaik után a szomszéd települések lakói a tatár nevet ragasztották.

A franc se hitte, volna azon a szép késő nyári napon, amikor nagybátyám elmesélte a falu történetét, hogy kitűntetett hely lesz az kedvesen unalmas település a Kiskunság peremén. Akkor már a szomszédos Örkénynek sokkal komolyabb cigánytelepe van.

Gyermekkoromban Trabantunk ablakán kinézve elborzadva néztem az helyi szeméttelepen mozgó arctalan, ősember-szerű rémisztő alakokat. Rajtuk kersztül is definiálódott számomra a cigányság. Meg az eltűnő bicikliken, a félelmetes 16 éves, 7. osztályos  báttyal rendelkező általános iskolai zsebterroristákon. No meg jóanyám építőipari vállalkozásának cigány segédmunkásain keresztül, akikkel egy asztalnál ettem, még vadászrepülős könyvem is kölcsönadtam egyiküknek, mikor épülő házunkhoz dolgozni jártak.

A környékbeli Gyónnak viszont '56-os sztorija van. A gyóni parasztok éveken át bújtatták a menekülés közben lövöldző párttitkárt utolérő, majd saját fegyverével lelövő falubélit. A fickó eltúnt, de földjét évről évre megművelték, éjszakánként titokban hazajárt, a falusiak őrizték titkát. A lokál hirót végül '61-ben lépre csalták nyugatra emigrálás lehetőségével, Pesten lefogták, majd kivégezték.

Hát ilyen forgatókönyveket gyárt a kiskunsági Holywood.