Panyi Szabolcs Gyurcsány értékelő cikkéhez írtam egy hosszabb kommentet, ahelyett, hogy a lisszaboni stratégia magyar programjának gyengeségei kapcsán mutassam be problémákat. De hát nekem is kell egy kis szórakozás. Imho:

Egyrészt kissé pallérozatlan vagyok Tisza, meg Bethlen ügyben, illetve Bethlent annak fényében kicsit mozgatom magamban felfelé, hogy Romsics Ignác még anno Friderikusznál odavilágított, hogy a  - Horthy/Bethlen (?) - korszakban - bizony jobban zárkóztunk fel a világ élbolyához, mint Kádárék alatt.

De nem mennék ilyen messzire, én Gyurcsányt inkább egy másik nagy túlélővel, a honi politika másik állócsillagával, Orbán Viktorral hasonlítanám össze. Mindkettejükre és az országra nézve is ciki, hogy Horn Gyulánál mértékadó források szerint   kisebbet alkottak. Bár páros vergődésükben kétségtelen vörös herceg oka nagyobbrészt mai bajainknak, de hát éppen nagy ellenfelét másolja, amikor bukása ellenére tovább ügyeskedik.

Aztán ez a szocialista párt igencsak megérdemli Gyurcsányt, ha igazak a szerző állítási, mert Gyurcsánynál már csak ők teljesítettek rosszabbul. Gyurcsány még így is jobb mint bármelyik helyettese, és semmit sem mutató alelnökei. Ez fontos tény, amit ennek a szörnyű 7 évnek értékelésekor nem kéne elfelejteni.

Hogy mi legyen nekem nagyjából mindegy, mert szinte egyforma lutri program nélküli Orbán, vagy a szakértői kormány a fenti Gyurcsánnyal és MSZP-vel a hátában.

Végül azt is megjegyezném, hogy egy tökös liberális párt már sokkal hamarabb megoldhatta volna a gondokat és bátran vághatna neki akár a 10% reményében a következő időszaknak.