Holnap a frissen megválasztott kis Elnökség tagjait fogadja a nagy Elnök.
Hurrá, hurrá! Mondjuk kicsit levesz a nagy lendületből az a lány, aki jött és ment is az elmúlt másfél hétben, de ilyen az élet. (Na majd a paplan alatt pislogok utána is.) Délután még nagy vízióim voltak, hogy mit kéne mondani az Elnök Úrnak, hiszen gátlásaim nincsenek Jaánosnak is nagy bölcsen megmondtam az LGK-ban, hogy merre is lakik a frankó. Térjünk is a tárgyra.
- Végre meg kéne csinálni a pártstratégiát. Mert most ilyen nem nagyon van. Bele is mászhatunk néhány pontba.
- Személyi jövedelemadó-csökkentés, akár ÁFA emelés árán is, második helyen lehet lobogtatni az ingatlanadót.
- 200 milliárd spórolás az államon 5 év alatt. Állambácsitól szintén minisztériumokra lebontott stratégiákat kell követelni, ahol láthatók a források is és meg vannak nevezve problémák is, melyeket közigazgatásunk ékkövei megoldani szándékoznak a következő időszakban. Még akkor is stratégiákat kérünk, ha az elkészült tervek végrehajtása - vélhetően új hangsúlyokkal - a következő kurzusra marad. A cél ugyanis az, hogy a rendszer javuljon, és annak csak örülni lehet, de nem feltétel, ha a feladat megoldása ránk marad. (Amúgy ebben Kóka János GKM-je járt az élen. A területen bizony kijár a rehabiltáció a milliárdos rontó-bontónak is.)
- A Fideszt lehet cseszegetni és kell is, de az új fókusz legyen a jobb-fordulat. Pető Iván és a régi SZDSZ szocialista-fordulata után a Fodor-Kóka SZDSZ nézzen nyugodtan jobbra. Ha korábban legitim cél lehetett az utódpárt domesztikálása, akkor éppen ennyire legitim cél a nemzeti oldal visszatérítése a reális közbeszéd világába. Ez egyrészt eleve csökkenteni fogja a Fidesz népszerűségét, ellenben utat is nyit nekik a reálpolitizálás talajára, a populista ígérgetés narkotikus mámorából.
- Belül meg valódi szervezetépítésre van szükség. Nagyon késik a pártszervezet demokratikus és versenyző közösségi tereinek életre hívása. Demokratikus agórák, legalább havi rendszerességgel megjelenő pártújság nélkül lehet ugyan a hatalmat birtokolni, de újító szelek ritkán fújnak a merev párthierarchia bűzös sarkaiból, hol csicskahadak fuvoláznak.
Persze ez az egész olyan kibaszottul reális, hogy minden bizonnyal így is fog történni. Mindenesetre az iccaka maradék részében buzzwordösítem a credo-t. Ááááááámeeeeen.
