A szakértői kormány nyilván egy kommunikációs fogás lett volna a koalíció újraélesztésére, és arra, hogy az MSZP valahogy el tudja adni az általa előnyösnek tartott mértékűnél jelentősebb, ám fájdalommal járó kormányzást a szavazóinak. 

Gyurcsánnyal meg az lenne a baj, hogy párszor már átverte az SZDSZ-t, de ezt az SZDSZ elfelejtette a nyilvánosság elé tárni: várható költségvetési hiány eltitkolása, egészségügy brutális megszorítása a biztosítási reform fejében, ahol aztán az ellentételező reformot előbb jól szétcincálák azzal a remek és felettébb érthetetlen és jó eséllyel hibás tehénfoltos koncepcióval, aztán még ez a szerencsétlen mutáns is el le lett kaszálva.

Horváth Ágnes menesztése is elég randára sikeredett. Bár sose volt az egészségügy a szívem csücske, de azért az talán túlmútatott a közös kormányzás keretein, ahogy Ágnes asszony ünnepélyes szocialista keretek között ki lett rúgva. Pedig talán inkább Gyurcsánynak szólt, de mindenképpen részben neki is szólt a népszavazási elutasítás. 

Aztán csak Orbánt ne alapon az SZDSZ köteles megszavazni a szocik további szerencsétlenkedését. És akkor minden marad a régiben, az MSZP számára világos lett volna, hogy a liberálisokkal közel mindent megtehetnek.

Nekem személy szerint Gyurcsány kevésbé fájt, akárcsak az EÜ tárca elpasszolása. Azonban az zavar, hogy nincs érdemi adócsökkentés, és masszívan gátolják a felé vezető lépéseket is. Erről szerintem lehetne tárgyalni, és a tárgyalásba bele lehetett volna szőni a Gyurcsánnyal szembeni aggályokat is.