Na, honnan is kezdjem? Egyszer vót, hol nem volt... tegnap vót.

Szóval elnökünk Elnökünk választókörzetébe látogatott, ahhol egy ideje - 2006 ősze óta - én is tevékenykedem. A Várnegyedben amúgy egy elképesztően szabadszellemiségű és emelett rendkívül militáns beállítottságú Újgén sejtben próbáljuk egymásra tukmálni a különböző mérsékelten jelentéktelen pozíciókat. (De ezt most hagyjuk, ez egy külön történet.)

Lényeg a lényeg. Kóka János jön! Horváth Ágit is hozza! Legyünk!

Lettem.
Meglepően sokan vagyunk, csak lesek mert még nem láttam itt ennyi nyugdíjast embert. De ez jól van így. Vannak fotósok és tévések is, de hát tudtuk, hogy hiú csávó ez Jaános. Pakolgatunk, beszélgetünk, a tömött teremben egy székre lecsücsülünk.

Csüccs.
Szász István - Vérszava, Kapolyi-média - köszönt minden egybegyűltet. Most már legalább kéthavonta ez rendszeres lesz. János eljött hozzátok, lássátok, halljátok. (standing ovation) Jaános belekezd: - ... és itt van közöttünk a személyem lejáratásán szüntelen fáradozó...

HírTv.
Szó bennszakad, hang fennakad (miaszösz?). Szavazzunk, hogy beengedjük-é. Én döntésképtelen vagyok; a Hírtévé az hűha. De a mellettem üllő anarchoszindikalista Szőnyei Úr balhés gyerek, az igent propagálja. Nincs szarozás, először a nemek: elég kevés. Igenek: valamivel több. Én tartózkodom, Jaános szavaiból a nemet éreztem ki, és én is arra hajlottam volna, de a nyilvánosság is OK, ez elúszott. Köszönöm! - beazonosítjuk a vékony, magas srácot a HírTv-től. Van még egy dagi, szakállas kameraman (később kiderül, hogy egy harmadik, kazettahordozó arc is ül közöttünk).

Kezdődik a beszélgetés. Eleinte nem tudok odafigyleni, Horváth Ági sztorijai is nagyjából ismertek számomra. Egy két dolog érdekel csak. Ellenben a HírTV.

Félelmetes.
Ahogy minket is pásztáz a kamera. Láttam már egy-két szempontot, tudom, hogy nem híreket csinálnak, nem a valóság, nézőpontok feltárására törekszenek, hanem a saját sztorijukat adják elő. És ebben a mesében mi vagyunk a rohadt Magyarország, akit gyűlölni és megvetni kell. Ez az, ami eleinte feszélyez. Hogy ide jutottunk. 1984 magyar módra. Agyam szokás szerint rémtáncot jár, a lehetséges kellemetlen következményeket veszem sorba. Gyártom rá a válaszokat. Fortélyos félelem igazgat. Aztán lassan lecseng.
 
Jaános némileg fixálva van a HírTv-re, eleinte feszült, de nálam jóval gyorsabban megoldja a szitut, kitalálja és rájuk szabja az este sztoriját. Végül is elég jól blattol, más kérdés, hogy én nem így csinálnám. Mennek a gonosz poénok a HírTv felé, de vélhetően ők majd sokkal nagyobbat vernek vissza. Hisz már eddig is. Nem jó biznisz, más taktika kéne, más ember, más stílus.

Közben köhögök is, a betegség még nem múlt el. Néha kimegyek nagyobb krahácsolásokra, mert cikinek érzem zárt térben, tömegben nekiinduló rohamokat. Az ajtó mellé jövök csak vissza. Érdekes, láthatom és hallhatom az utcán elhaladó embereket. Akik néha benéznek, kíváncsiak, mire fel a kisebb tömeg. Észreveszik a politikai hírességeket.  Páran csak a nyakukat nyújtogatják: A Kóka, A Kóka! Jé, tényleg. De a turistás bámészkodókon  elkapom a 'nemezeti' oldal szavát is: - Te, ez a Kóka! A rohhadtt gecci!

Arcunkról csorgó nyál munkátok dícsérete.