Mottó: "Minden amit mond ír felhasználható Ön ellen."

Rövid leszek, nincs kedvem cifrázni. Már régóta alkotói válságban vagyok, fogy a spira. Egyre inkább kezdenék fordulni vissza a magánszféra felé. 3,5 év azért leszív.

Tomcat, a közismert csehszlovák humanista feljelentett veszélyes fenyegetésért és becsületsértésért. Mivel minél kevessebbet akarok vele találkozni, hallgatni brilliáns eszmefuttatásait, ezért most nem tréfálkozom, hogy ő mi is nem.

A sztori:

Apámmal 15 perccel futottunk össze a bíróság előtt. Mostanában kicsit jobban ráér. Nagyjából körbejártuk a paragrafusokat. Egyszerűen röhejes, hogy ilyen ügyekkel foglalkozik a bíróság, de ez Magyarország: a gondolatok csak addig szabadok, ameddig le nem írod őket, az internetes csúnya beszédet simán büntetik, ha beazonosítható vagy. Szóval érdemes vigyázni.

Tomika elkésett, a bírósági értesítő kézhezvételének körülményeit nélküle tisztáztuk, aztán kiküldtek várakozni. 10 perc elteltével megérkezett Tomcat, egy ránézésre famulus kinézetű figura kíséretében nyitott laptoppal a kezében sietett el a tárgyalóterem előtt, ahol társasága híján várakoznom kellett. Utánaszóltam: - Helló! Továbbmentél. - Ettől egész barátságos hangulata lett az egésznek. Tomcat egyáltalán nem tűnt veszélyes figurának. Korábban már láttam az Oktogonnál.  Akkor kiderült, hogy simán egy súlycsoport vagyunk, pedig az interneten keresztül legalább 185 öt centinek és jóval válasabbnak rémlett.

- Akkor most kezet fogunk? - nyújottam kezem, közben tartottam tőle, hogy úgy járok,  mint Gyurcsány Fercsi Sólyóm Lászlóval, de ő simán kezet nyújtott.

- Melyik ügy?

- Én segítsek ebben? Hiszen te .... - szivatsz ezzel a baromsággal, és még segítsek is?! Jó tett helyébe, jót várj.

- Úgyis megtudom benn.

- Végül is... Náciverés.

- Áhááááá!

Benn nagyjából az ment, amit Tomcat leírt, bár elolvasni még egyszer nincs kedvem. Elmondtam, hogy azért szívesen bocsánatot kérek, hogy egy idegent nem nácizok le, mint ahogy hülyézni se hülyéznék le senkit, akivel szót akarok váltani. Még ha annak is tartom, teszek egy kísérletet. Más kérdés, hogy haverok között nincs ideje az embernek kimondani, hogy szélsőséges jobboldali, aki nemzeti érzésűnek szereti nevezni magát. Akkor nem tudtam, hogy ő nemzeti liberálisnak tartja magát.

Eredetileg az volt a tervem, hogy nem szólalok meg, ezért azon túl, hogy jeleztem érdekelnek a bocsánatkéréssel történő lezárás feltételei, nem mentem bele a fentin túl semmiféle vélemény nyilvánításba. Inkább kérdeztem, hogy benyomásokat szerezzek a bíró hozzáállásáról. 

Ott benn nem forszíroztam, hogy ugyan hogy hívják azokat, akik egy rendőrségi  feljelentésben az SZDSZ-t cionista pártnak titulálják. Aztán ott van a többi felszínesen ismert sztori: melegeket tojással, festékkel dobálni, béna vagy nem béna színészeknek szaros vizet önteni a nyakába önteni az  vajon milyen politikai beállítottságú embereknek jó vicc? Lehet, hogy Tomcat nem náci, de hogy nagyon közel áll hozzá, az is biztos.

Tomcat nemzeti liberalizmusa meg rendkívül röhejesnek tűnik, ennek a feljelentésnek a fényében. De egyszer talán megvilágosodok, és belátom, hogy a szólás és véleménnyilvánítás szabadságánál fontosabb becsület sérelméért perelgetés szabadsága.  

Úgy volt, hogy majd a békítő tárgyalás után lelevelezzük a pertől ellállás feltételeit. Tőlem jöhet itt is.

A fenyegetős rész több fejtörést okoz. Egyrészt becsületsértés vétségéért vagyok beidézve, a veszélyes fenyegetés esetén egyelőre  nincs híre vádemelésnek. Valószínűleg a rendőrség a szöveget végigolvasva nem érezte, hogy a Bombagyár húzóarcának testi épsége valós veszélyben lett volna. A pszichés sérülések meg nem hozzájuk tartoznak. Másrészt az a rész elég necces, mert a jelen Magyarországán átgondoltan nem lehet érvelni az erőszak alkalmazása mellett. Persze ezt nem is tettem, és készséggel elismerem, hogy nem gondoltam komolyan, csak éppen azt a pillanatot örökítettem meg, amikor elkapott az agresszió.