Átjött régi cimborám, rég dumálgattunk, egy kis lazítás beleférne az esti műszak előtt, végül is hétvége van neki is.
SZDSZ szavazó szintén úgyhogy rajta is lehet mérni, mint vagy 20-30 ismerősömön, hogy áll a párt támogatottsága. Kettő 'ezek visszahozzák Orbánt' érvelés mentén jelezte, hogy nagyon kevés sanszunk van a szavazataikra. (Nem könnyű többesszámot használnom.) Különösen az egyikük érvelése volt sajátos, ám felettébb logikus. Nagyon bedühödött amikor éppen pöfékelve nézte a tévét a kollégiumban és nemzetünk aktuális miniszterelnöke az ördöggel való cimborálás evilági módozatairól értekezett.
Nade. Elkalandoztam.
Szóval ülünk a cimborával és az SZDSZ-re terelődik a szó. Pár dolog lepörög, aztán kérdést szegez hozzám: Na tudod, ki az akit a már a picsába el kéne tűnteni? Már megint mit hordott össze...
- Csak nem Horn Gábor? Ja, ja szerintem is. Ő a mi Kövér Lászlónk.
Megállapodunk, hogy régen még egy normális figurának tűnt, de mára már annyira elég lett belőle (is, többek között). Most megint durrantott egy okosat, (akinek nem tetszik nézzen...).
Igaz ebben a pillanatban ez a legkissebb problémája a liberálisoknak, másrészt legalább Horn félig éppkézláb magyarázatokat képes adni az SZDSZ viselkedésére. Viszont ha már a kétségtelenül inteligens Hornt dícsérem - kivételesen - akkor azért mégis hozzátenném, hogy azért ő volt az egészségügy bevállalásának az egyik oszlopa, már amennyiben a pártot Kóka előtt irányító, stratégiai döntéseket meghozó nagy négyes tagjának számított. Sőt a négyes többi tagjától eltérően ma is a kommunikáció irányításának egyik, ha nem a leginkább meghatározó embere.
