A lapokból követem az SZDSZ vezető brigádjának szerencsétlenkedését. Ennyit tud a Magyar-Horn-Kóka vonal, sajnos. Nem jó érzés az embernek saját pártját fitymálnia, de ha az elvek és a lelkiismeret ezt diktálja, meg kell tenni. Mentsük, ami menthető.

Ismerem a másik oldal -fodoristák, belső ellenzék?- reakcióját. Párat élőben is, párat csak sejtek. Az SZDSZ vezetése tudtommal közel sem állt ki Kóka mellett egységesen. Láttam ügyvivőt, akit felháborított, hogy Jaános az ő nevében is - "egész vezetés" - támogatásáról biztosította saját magát. Engem nem zavart, hogy vannak benn, akik azonnali lemondást sürgettek. Nekem mindegy volt, hogy vizsgálta után vagy azonnal, mond le, csak legyen tisztújítás. 

 

Elhittem - én a kis naív - hogy Kóka tényleg kész versenyezni. A szkeptikusoknak lett igazuk, az események inkább rossz irányba fordulnak, három nap elteltével már arról szólnak a hírek, hogy már szó sincs megismételt tisztújításról (Hírszerző). Csak lesem a cikkeket, hogy a szánalmas kommunikációs offenzívába fejlődő öregfiúk szerint a legnagyobb probléma, hogy egyesek - no persze belülről - szándékosan ássák alá a pártelnök tekintélyét. Odáig jutottam, hogy inkább hiszek a Magyar Nemzet papír változatának, mert élőben is ezt tapasztaltam: Magyar Bálint, a liberális párt egyik fő despotája élesen kikel a szivárogtatók ellen, de úgy hogy az aljas belső ellenség elleni kemény fellépését még Rákosi Mátyás is megirigyelné.  

Mert egyesek nem szégyellik, hogy a zárt testületi ülésekről úgymond tendenciózusan szivárog(tat)nak ki információk(at) !! Magyarul; el merik mondani, hogy nekik más a véleményük, mint az méltán egyre népszerűtlenebb  mainstreamnek. Mert milyen liberális az, akinek saját véleménye van?! Hát legalább ne híresztelje, mert az még a végén versenyhez vezet, netán leválltják a párt bukdácsoló elitjének egyik felét, hátrébb hívják egy sorral a nem túlzottan fényes erdeményeket felmutatni tudó, pragmatikusan elvtelen szdsz-politika (le)húzóneveit. A sajtónak ugyanis csak az Elnök Úr, Magyar Bálint és Horn Gábor, örökös kamányfőnök nyilatkozhat.

Jól mutatja a liberális öregfiúk realitás érzékének teljes hiányát, hogy számukra a pártban történt csalásra az az egyetlen válasz, hogy azok okozzák a gondot, akik az Ártatlan  Elnöktől esetleg lemondást várnak, és tetjébe még az ellenséges sajtóval is szóba állnak. (Már a Népszabadásg és a Hírszerző is annak számít: mindenki ellenség, aki kritzálni mer.) És még ők hiszik liberálisnak magukat. Most sírjak vagy nevessek? 

 

Értelmezném az elnökválasztás civilizátor megoldását: ez egy olyan elitcsoport, ami olyan társadalmat tart elfogadhatónak, melyben lopott kocsit jóhiszeműen vásárlónak nem kell visszaadni a verdát. Mert nehogy már ne lehessen a fekete piac hasznait élvezni! A károsult meg legyen óvatósabb! Hülye volt, sajnáljuk. Erősebb kutya baszik - hogy finom legyek és nőies. 

Talán az lehet a baj, hogy nem veszik ezek az Urak észre, hogy erről a magyar társadalom egésze, és saját párttársaik többsége mást gondol.