Na kellett itt tapsikolni, jött a fekete leves. Mondjuk most nincs időm megnézni az MNB prognózisát, de mintha olyasmit hallottam fél füllel, hogy a tegnapi 50 bázispontos csökkentés indoka részben a korábbi inflációs cél feladása. Akkor pedig talán Baksa Úr pánikolja túl a dolgot. Bár jövőtudatos magyar lakosként ezt magam is napjában többször megteszem, valahányszor eszembe jut, hogy ki a két vezető politikai erő eleget még nem szopott kicsiny hazánkban.
Szóval mielőtt intézkednék, azért megnézném még egyszer az OTP prognózisát. Az első teszt ugyebár dec végi inflációs adatnál jöhet. Ha ott az OTP talál, akkor a liberális párt elnökeként előre feltételeket kötnék. Először is hangosan szirénázni kezdenék, hogy nincs semmi megszavazva, az IMF határozott kérésére túltervezett inflációra tekintettel, káposzta a fejem, és kérem alacsonyabb, mondjuk csak 3%-os inflációra fizetni előre. Aztán ha minden ok, akkor jöhet az utólagos korrekció.
Mondjuk a liberális párt elnökeként én már rég túllennék egy hónapos reál-nyugdíj kampányon, ami telibe verte volna a svejci indexálást, vagy alternatívaként a maradás fejében ingatlan adót csapnék hozzá, ezt ugye a megelőző két hónapos adó kampány utógondozásaként.
(Az eltérő számokat most hagyjuk: a fenti 60 mdr-ra, itt egy 30-as; a tisztánlátás végett.)
Aztán jött az undor. Már azt hittem, hogy közel négypárti konszenzus is lehet a jövő érdekében, de nem. Nem tudom, hogy ki az a faszkalap, aki azt mondja, hogy az ellenzék attól ellenzék, hogy semmit sem szavaz meg. Mert ez egy magyar hazugság, ami jól lehúz. Groningen önkormányzatában pl. évi 5 szavazás van, mert a többi esetben összejön a konszenzus, Tony Blairt meg Irakban a toryk mentették meg párttársai ellenében.
Ugyebár weak politics, de még mennyire, a válságban is tovább él a dögöljön meg mentalitás. Nem is ecsetelném, hogy végül is ezzel a Fidesz elárulta a fiatal generációt, a dögölj meg politika érdekében.
