A Big Four (továbbiakban Big4) javaslata támogatható, azonban az SZDSZ reálisan nem várhatja el sem a Big4, sem a korábbi Csillag-féle 500 mrd-os liberális adócsökkentési program megvalósítását egy szocialista kormánytól. Ugyanakkor Big4 világos, szociálisan érzékenyebb, alternatíva bemutatásával és a költségvetés meg nem szavazásával később kényszeríthetjük a kisebbségi kormányt egy 200-300 milliárdos adócsökkentés megvalósítására.

Egy támogatandó javaslat

A Big4 javaslatában egyik legtetszetősebb az 1. évi adócsökkentés 350 mrd-os mértéke. E mögé be kell állni, mert tekintélyt parancsol, és ezen túlmenően jó alkudozási alapnak a költségvetési és adócsökkentési tárgyalások során. A költségvetés elfogadását további adócsökkentéshez kell kötni, különben értelmét veszti a kormányból való kilépés és elvész a liberális párt hitele is.

A Veres János vezette PM vélhetően egy 100-120 milliárdos csomaggal ’lepi meg’ az országot, ami meglehetősen szerény az Oriens 700, az SZDSZ 500 és Big4 350 milliárdos, 2009-re vonatkozó javaslatához képest. Érdemes még most világosan jelezni, hogy a tanácsadókéhoz hasonló mértékű, a PM kiszivárgott elképzeléseinél nagyobb mértékű további adócsökkentést várunk. Ebből később engedhetünk a költségvetési tárgyalások során. Gazdaságstratégiai célunk MSZP 0,4% körüli javaslatát  legalább 0,8-1,2%-os GDP arányos adócsökkentésre emeljük, azonban ezt nyíltan deklarálni is kell, mert csak így ad karaktert az SZDSZ politizálásának. Ha ebben érdemi lépéseket akarunk tenni,  akkor minél hamarabb lépnünk jeleznünk kell elvárásainkat, hogy 200-300 milliárdos adócsökkentést várunk. (Ezen értékek indoklására még visszatérek.) 

Szociális érzéketlenség, hiányzó kiadási oldal

A Big4 javaslatok jók, legfőképpen pedig az irányok jók, bár még az SZDSZ elképzeléseinél és radikálisabb lépéseket tartalmaznak. A javaslat azonban leginkább attól lesz szociálisan érzéketlen, hogy valószínűleg már nincs idő a szociális kompenzációs rendszer intézményrendszerének felállítására. Szociálisan érzéketlenségénél is nagyobb politikai gyengesége a javaslatnak, hogy több embernek rontja a jövedelmi pozícióit, mint ahánynak javítja.  Mindezekt összegezve valahol abszurd is lenne egy ilyen javaslat elfogadása éppen egy szocialista párttól, de még inkább az lenne az eddig ismert MSZP-től.

Viszont kínálkozik a jó lehetőség, hogy mérsékelt liberálisnak látszunk azzal, hogy az SZDSZ sem köt ilyen kemény feltételeket a költségvetés megszavazáshoz. A program elvi támogatásával az üzleti szféra képviselőit magunk mellé állíthatjuk, és támogatásukkal sikeresen tárgyalhatunk a mértékekről a szocialistákkal. 

Nagy hiányossága a javaslatnak a kiadási oldali csökkentések, sajtó által is megénekelt  megalapozatlansága. Kiadási oldalon azonban Orbán Viktor Kéri-szeánszon elhangzott javaslatát kell felelevenítenie az SZDSZ-nek, amit akkor hibásan elfelejtett megvéden. A nyugdíjak inflációkövető emelésével újabb 50 milliárd Ft könnyen megspórolható. Még ha részben osztom is Ádám Zoli szkeptikus érveit a kiadáscsökkentési lehetőségekről, a maradék 50 milliárd akkor is azt gondolom, hogy összeszedhető a Csillag-féle program kiadási oldaláról. És akkor már megvan egy 200-220 milliárdos kiadási csomag is.

Foglalkoztatás párti, (szociál)liberális adócsomag

A következőkben felvázolom egy olyan foglalkoztatás-barát adócsomag sarokszámait, ami levezethető a Big4 csomagjának szociális tompításából. A koncepció lényege, hogy a munka adó és járulékterheit csökkenteni kell, de a Big4 javaslatainál kisebb mértékben. (Csak hogy az EU szlogent idézzem - ’Érje meg dolgozni!’ - és teszem hozzá: dolgoztatni.)

- A sávhatárok emelése (18%-os kulcs 2,4 m Ft-ra emelése 140mrd Ft adókiesést jelent. További lehetőség a szolidaritási adó sávjának eltolása.)

- Adójóváírás fokozatos kivezetése, szociális kompenzáció mellett, h a papíron minimálbéres foglalkoztatottak (1,2 millió) harmadát (3-400 ezer) kitevő valódi minimálbéreseket kompenzálják

- TB csökkentés 5-5  helyett 2-2 % (A rendszerben megmaradnak a jövedelemfüggő, szolidaritást biztosító elemek, lineáris becslés használtam)

- Kisebb mértékű fix EHO (5000 Ft, az egységes ellátásért egységes díj)

- Különadó megszüntetése két év alatt

Alább mellékeltem a számított értékeket tartalmazó összehasonlító táblázatokat.  Az értékek kiszámításnál egyszerű, lineáris becslést használtam.

A csomag hatásai a Big4 javaslatához hasonlóak, de annál szerényebb mértékűek:

-         Az adózás progressziójának csökkentésével jobban megéri dolgozni és bevallani a jövedelmet

-         Fehéredés gyorsul

-         Felső és középosztály jövedelmi pozíciója javul

-         Aránytalan tb-fizetés mérséklése

Előnyök a Big4 javaslatához képest:

-         Alacsony jövedelműek foglalkoztatására sokkal kevésbé van rossz hatással

-         A szegényebb középrétegek adóját (18%-os sáv) sem emeli

-         Szolidárisabb

Stratégiai döntés később

A 200 és a 300 milliárdos értékek közötti stratégiai választás egyelőre még halogatható. A ma (aug.14.) napvilágot látott SZDSZ elképzelések, mi szerint nincs megkötés az SZDSZ részéről, azonban nem tartható sokáig. Ez gyakorlatilag az SZDSZ koncepciótlanságát és potenciális elvtelenségét – majd úgy dönt a párt ahogy éppen aktuális érdekei kívánják – jelenti.

Mindkét változat abból indul ki, az SZDSZ reálisan nem várhatja el az 500 mrd-os liberális program megvalósítását egy szocialista kormánytól, ami láthatóan még a kisebb horderejű változásokat se mindig képes elérni és ha elér valamit, az meglehetően lassan sikerül neki.

A 200 milliárdos esetben további, legalább 200 milliárdos átrendezést várunk a munkaterhek csökkentésének irányában.  Bár ennek a csomagnak a gazdaságélénkítő hatása nem olyan jelentős, de a szocialisták tehetetlensége egyértelművé válik, ha már egy ilyen szerény csomagot is  visszautasítanak. (Természetesen ennél jóval több lehetőség létezik, pl. MDF megszavazza, költségvetés nélkül elevickél tovább a kisebbségi kormány és az ország, de ezekkel a lehetőségekkel egyelőre nem érdemes reálisan számolni.)

A 300 milliárdos, ambiciózus változatnál nagyobb adócsökkentés kiadásoldali  megtámasztására a szocialista kormány képtelennek tűnik. Ennél nagyobb mértékű adócsökkentés kicsikarásának esélye minimális, amiből a költségvetési törvény liberális kötelező leszavazása és a kormány nagy valószínűségű bukása következik. Nem elhanyagolható szempont, hogy nagyobb csökkentés esetén szembe kell néznünk Ádám Zoli pesszimista érveivel is, miszerint nincs reálisan ekkora mozgástér.