Ujgen Renegade

Tegnap itt hagytam abba a búvárkodást, némi aggodalommal töltöttek el az olvasottak. Egy újabb probléma, amiért megüthetem a bokám. Az Etikai kódex persze kissé megfoghatatlan, elég sokféleképpen lehet értelmezni azt, hogy

"A köztisztviselő közszolgálati feladatainak ellátásán kívüli politikai vagy egyéb tevékenysége semmilyen módon sem veszélyeztetheti a közigazgatási funkciók és feladatok ellátásának pártpolitika-semlegességébe vetett közbizalmat."

Most mihez kezdjek ezzel? Akkor pártatlan vagyok, ha jóban voltam, máig együtt ebédelek volt kollégámmal, évfolyamtársammal, aki 5000 Ft-os adománnyal támogatta Fidesz kampányát? Szoktunk politizálni, van véleményünk az országról, nem is egyforma. De a hivatalban egy oldalon álltunk, jól húzó, kevéssé elismert fiatalok voltunk. Egyszerre is léptünk le. Én egy minisztériumba, ő meg az MNB-be.

Aztán egy évig harmónikusan szídtuk a rendszert Fideszre szavazó, de magát inkább MIÉP szimpatizánsnak mondó cellatársammal is. Persze jól lefárasztottuk egymást eltérő világképünkkel, de megintcsak megvoltak a közös pontok. Pártpolitika miért állna közénk? A személyes emberi minőség sokkal meghatározóbb. meg eleve fenntatással kezel az ember minden olyan figurát, aki szerint le kéne gyakni a másként gondolkodó, kinéző szomszédot.
De ez is jó:
"Pártérdeket a közéletben sem nyilatkozatával, sem egyéb magatartásával nem képviselhet."
A választáson való részvétel és szavazás ezek szerint nem pártérdek?

Na jó végül is ez egy tervezet, nézzük inkább a köztisztviselőkről szóló 1992. évi XXIII. törvényt (Ktv.), a világító fényforrást örökké tartó privát éjszkámban. A Ktv. szerint a politikai összeférhetetlenség azt jelenti, hogy pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében, vagy érdekében közszereplést nem vállalhat.

Ez is össze-vissza értelmezhető, mert én a magam nevében írom ezt a blogot, de párttagként. Lényeg a lényeg, elbizonytalanodtam, de abbahagyni hülyeség lenne. A közigazgatásra nagyon is ráfér egy kis második nyilvánosság. Hovatovább az este is remekül eltelt, bár némi társaság nem ártott volna.