Magyarországon jóval inkább politikai és nem szociális válság van, legfeljebb a gazdaság leült és a szociális ellátórendszer meg a gyenge gazdaságnak megfelelő szinten képes működni. A gazdaság hamarosan kicsit begyorsul, de intézményi okoból, amit egyszerűségből politikai válságnak nevezhetünk, ez a növekedési ütem alacsony lesz. Hogy pontosan milyen lassú az még kérdés. 3-3,5% az SZDSZ, 4-4,5% az MSZP tipp.

A politikai válság általános és minden pártot érint. A két nagy párt hazudozik és óriás kliens rendszereket épít. Az MSZP-nek erős társadalmi networkje van, a Fidesz mögött szervezett és párthű médiabirodalom áll. A két nagy terméketlenül uralja a politikai rendszert és szabja meg a politika működésének kereteit is.

Az MSZP tehetetlen volt, és hibás, gazdaságilag megalapozatlan jóléti, szociális pokitikát folytatott. Vezér ereje volt a 2002-06-os koalíciónak és szerencsétlenkedéseinek. Gyurcsány jött, győzött, tudott, de nem merte bevallani a valóságot, csak realistább kampányt folytatott, mint Orbán, de még így is jócskán megtévesztette az embereket. Gyurcsány tudta, hogy ez nem mehet tovább, de abban tévedett, hogy mekkora galibát okoznak a túlzott osztogatással, és a vereségből gyorsan talpraálló Orbán Viktor sarokba szorította a kommunikációs terepet feladó, előkészítetlen reformok kidolgozásával foglalkozó kormánypártokat.

A Fidesz eszeveszettül populista és agresszív párt. Ügyesen kommunikálnak, így nem szól arról a történet, hogy ők mekkorát hazudtak a 2006-os kampány során. 2006-ban jobban éltünk, mint 4 éve, és jobban, mint ahogy azt az ország teljesítőképessége megengedte. A kampány alapjaiban volt hamis, és ez okozta a jobboldal bukását. Az emberek nem láttak válságot, érezték a jólétet. Csakhogy ez a jólét volt megalapozott. De erről kevesen beszéltek, főleg a két kis párt. Utóbbiak 12% mandátumot szereztek.

Az SZDSZ szintén nem beszélt nyíltan a problémákról, ellenben rendkívül részletes, ám mint kiderült kissé kidolgozatlan ill. részben hibás koncepcióval rendelkezett. Az SZDSZ szégyenszemre nem látta át a 2006-os választási költségvetés katasztrófikus voltát. A nagyokosok - Magyar, Horn - pártja rendkívül buta volt. Az egyik legnagyobb problémája az SZDSZ-nek mégis az, hogy egyik húzóembere, Kóka János, viszont kifejezetten elszakadt a valóságtól, és élen járt a nagyotmondásban. A politikát és a háttérüzeneteket kevésbé ismerők, pedig inkább az ő nem átgondolt, alaptalanul hurráoptimista szövegeit ismerhették és nem az SZDSZ súlyos cselekvési programját. Később a legnagyobb hiteltelességi deficittel rendelkező Kóka lett a párt elnöke.

Az SZDSZ programja jó volt, de megvalósítására kevés esély volt, máig kevés dolog valósult meg belőle. Mert az SZDSZ programjai sem eléggé kidolgozottak, és a megvalósítás mikéntjéről pedig kifejezetten téves elképzelési vannak Horn Gábornak, Magyar Bálintnak az SZDSZ stratégáinak, Kóka János meg alapvetően rájuk hagyatkozik. Ahogy a párt 2002-06-os gyakorlata is sokban ellentmondott a liberális elveknek, úgy a mostani gyakolat se tudja megvalósítani a szép programot, ami változást ígért, változatlan személyi felállásban. Az elkövetett hibákért felelőséget kell vállalni, szólt Fodor Gábor elnöki programja, de az ő leggyőzésével a számonkérés is elmaradt.