Az öreg MDF-esek prüszkölnek, Boros Péter meg egész elegánsan fejezte ki magát. Nekem ez a formáció a pusztán Bokros-Dávid-Herényi trióval még elég kevés egy valódi pártnak, bár Bokros igazolásával hirtelen ledolgozta az SZDSZ-szel szemben gazdaságpolitikai hátrányát. Bokrosnak nekem úgy tűnik, hogy inkább van programja, mint az SZDSZ-nek, bár ez most mindegy, mert a két párt helyesen összeállt a Reformszövetség programja mögött.

Lehet bírkózni Gyurcsánnyal, aki éppen az amúgy sem túl erős, és vélhetően hatástalan adó alakítgatásokat butítgatja tovább az OÉT szánalmas munkavállalói oldalával történő egyeztetések során. Remélem a Világgazdaság cikkének lehet hinni, és jövő héten már a Reformszövetség programjának vitájára kerül sor. Amiből 20-30%-ot lehetne engedni, különben meg inkább a kormányváltás, mert ölbe tett kézben ülni, egészen pontosan, harmatgyenge tempóban épphogycsak csoszogni előre nincs értelme. 

Az SZDSZ konstruktív-bizalmatlansági elutasításával persze nem értek egyet. Főleg azért nem, mert elég ha meglátom Horn Gábor arcát a VG-ben, és már eleve rosszul vagyok. Lehet, hogy Bokros jelölése blöff volt, de akkor sem a negatívumokat hangoztatva kellett volna elutasítani, hanem egyeztessünk és két hét múlva fussunk neki újból jobb lett volna. Hogy lássunk programot - Gabi bátyám, én meg ütemtervet szeretnék látni arra nézvést, hogyan tűnsz el végre a back office felé. Kampánnyal háttérben szöszmötölni lehet, de rút orcád és hiteltelen szövegeid, a vélt elveket keresztbe vágó tettekből annyira elgem van, hogy veled bármi közöshöz nagyon nem szívesen adnám az arcom és nevem. Nyugodt szívvel távolodom. A politikai stratégia hatása remekül látszik itt is: az SZDSZ? Nem is tudom mit akar.

Bokrosra visszatérve, a megjelenésével kapcsolatban egész érdekes politikai törésvonalakat lehet felfedezni, a fideszesek nagyban szocialistáznak és hirtelen elfelejtik, hogy a konzervatív/liberális gazdaságpolitikai program az bizony olyan, mint Lajosé, és nem a szakrális levegőbepuffogás, amit Orbán Viktor produkál.

Leendő miniszterelnökünk mentségére legyen mondva, hogy vidám volt, jó hangulatot árasztott, és bár jó sok mindenbe bele lehetne kötni, de magához képeset kevésbé nagy baromságokat mondott és kevésbé volt megosztó. Persze még nem nagyon juott túl a politikai lózungok szintjén, hiszen alapvetően az egyszerű emberkhez beszélt, a hívőknek meg úgyis mindegy, kitalálják, hogy ettől a nagy lelki megújulástól mégis miért lesz nekünk jobb.