A magyar liberalizmus szerintem minimálprogram, ami a nyugat-európa utolérését célozza, gazdasági jobb és baloldaliságtól függetlenül. Nekem mindegy, hogy angolszász mintájú ország leszünk, vagy skandináv, csak ki ebből a közép európai nacionalista posványból, ahol a szomszédokkal folyton keménykedni kell, a buzikat, drogosokat meg folyton vegzálni kell.

A homoszexualitás természetes jelenség, kár elnyomni, megkülönböztetni őket, kár tönkretenni a többségtől eltérőnek született honfitársaink életét. A drogfogyasztót nem érdemes összekeverni a drogbeteggel. Előbbit teljesen felesleges erőforrás pazarlás vegzálni, az utóbbival inkább érdemes foglalkozni. Mindkét eset szerintem magánügy, egyéb állampolgári kötelezettségek ellátására kell koncentrálni, ha az rendben van akkor a politika és az állami kényszer takarodjon ki a magánlakásokból.

Magyarország közép-európa legszocialistább állama, még a nem sokkterápiát alkalmazó szlovéneknél is magasabb a magyar állami újraelosztás szintje, igaz szinte minden nyugat-európai államénál alacsonyabb. Csakhogy a jól működő, piaci elveket szem előtt tartó, fejlett vezetési kultúrval rendelkező országokban az állam nem pazarol úgy, mint a mi rosszul vezetett és relatív korrupt államunk. Ott is beleszól a politika az állami cégek működésébe, de nem olyan szinten, mint nálunk, és kisebb összefonódásokból, pártfinanszírozásokból is sokkal nagyobb ügyek lesznek, bírósági ítélettel és politikai bukással lezárva.

A liberálisnak tulajdonított dogmák kapcsán érdemes elolvasni a második bekezdésben foglaltakat: általában az ellenfelek vgy más pártok szimpatizánsai hajlamosak eltúlozni a dolgokat. Szerintem a nagy ideológiai elnevezések sokkal inkább sorvezetők, részben már kiürültek, helyettük konkrét problémák vannak.

De először a liberaéizmussal kapcsolatos alapállítások kapcsán nézzünk meg párat, hogy valójában mit is értenek a hozzám hasonló liberálisok alatta. 

Az állam rossz gazda: a svéd, holland állam például nem, a magyar és a román viszont igen. Az állam nem általában rossz, hanem konkrétan nálunk. Ameddig az állami intézményekre, a közigazgatásra alacsony munkatempó, vezetői hozzánemértés, és rosszabb esetben kissebb-nagyobb korruptság párosul, addig az állami működés, és menedzsmet refomja nagyon fontos gazdasági és társadalmi prioritás.

Ennek megfelelően a privatizáció sem mindenre megoldás, de arra konkrétan igen, hogy egy olyan tehetetlen és forintmilliárdokat - jobb esetben csak - elpazarló brigádot el lehessen távolítani, mint mondjuk a MÁV vezetése.

A piac és a verseny megold mindent: A piaci verseny sok mindent megold, de nincsenek jól működő  piacok erős állami szabályzók nélkül. Valamint van káros verseny is. Nézd meg az építőipart, ott lehet látni, hogy mihez vezet a rossz szabályzók, törvények mellett az öldöklő verseny; például burjánzó fekete gazdasághoz. De vannak egyéb tisztább példák utóbbi piaci hibára. 

És akkor ott van a mikroökonómia négy nagy piaci kudarc csoportja is: monpóliumok, externáliák, közjavak, tökéletlen informáltság.