Két hete bukkant elő javaslataival a Reformszövetség, és örülök, hogy még a porondon vannak. Ha igazi reformerek elszánt csapatával van dolgunk, akkor tudják, hogy képesnek kell hosszabb távon napirenden tartani a reformok ügyét.
Az SZDSZ és az MDF tették, amit tenniük kellett, felzárkóztak Reformszövetség mögé, hiszen egyrészt jobbat nem tudnak, másrészt egyetlen esélyük, hogy a gazdasági és tudományos elit hátán, a gazdasági szakemberek tekintélyével fedezve és erősítve magukat sikeresen vegyék fel a politikai és tematizációs küzdelmet a két nagy párttal, amihez eddig többé-kevésbé tehetségtelennek bizonyultak.
A Reformszövetséggel párhuzamosan, közel azonos célért vívja küzdelmét, a magyar gazdaságpolitika fogalommá vált egyszemélyes intézménye, Bokros Lajos, az elnyomott magyar növekedés szelíd hangú, de keményszavú prófétája. Bokoros az ÉS-ben indított, vélhetően összehangolás nélkül, csak érzésből kezdte el bombázni érveivel a politikai elit állásait. A rosszul szervezett liberális és konzervatív hadak erre ügyetlenül rohamba vágták magukat, a vidéket uraló vörös sereg, élén Gyurcsánnyal, megkezdte a leszerelő és kitérő manővereket. Narancs sereg nyomatja a demagóg fegyvert, közben reménykedik, hogy valaki elvégzi helyettük a piszkos munkát, a másfél év múlva vívandó párbaj után meg úgyis ölükbe hullik a ki tudja milyen állapotban lévő ország. Nekik mindegy, hogy milyne állapotban, ők úgyis a tetején lesznek és ott úgysem fáj annyira a politikai elitek meddő küzdelméből is következő gazdasági összeomlás.
De térjünk vissza arra, hogy mi lesz az országgal, ha nem lesznek reformok. Egy csődközeli állapotban lévő ország leszünk, ahol az IMF hitel után vagy a tényleges államcsőd, vagy egy újabb IMF/EU hitel vár ránk immár egy IMF/EU kormányzóval megspékelve, aki a nyugati adófizetők pénzének - ugye ez a mi hitelünk forrása - védelme érdekében a kormány költségvetési kérdésekkel kapcsolatos törvényeit és rendeleteit ellenjegyzi. Nekem a 13.havi fizetéseket és nyugdíjat eltörlő, de cserébe a maradékot újabb hiteleivel folyósítani képes EU-kormányzó ellen nem is lesz kifogásom. Mert ez még a jobbik eset, a 350-400-as euró vagy/és a ki nem fizetett közalkalmazotti bérek és állami nyugdíjak meg a rosszabbik. Ha már politikai elitünk képtelen a kapitalizmus talán kemény, de alapvetően nem túl bonyolult szabályait, akkor átmenetileg, egy másfél éves betanuló kurzus erejéig a nemzetközi pénz és politikai ügyek szamárpadjára ültetnek.
Akkor megkísérlem szépen összefoglalni véleményem Kóka Jánosnak, Fodor Gábornak és a tisztelt liberális gazdasági kabinetnek, hogy én milyen taktikával is harcolnék, hogy az ország és mi is túléljük.